2. fejezet - Speciális lemezbeállítások

2. fejezet - Speciális lemezbeállítások¶

Tartalomjegyzék

2.1. Particionálás a YaST segítségével
2.2. LVM beállítása
2.3. Szoftveres RAID beállítása

A kifinomult rendszerkonfigurációk speciális lemezbeállításokat igényelhetnek. A YaST segítségével az összes szokásos particionálási feladat elvégezhető. A blokkeszközök állandó elnevezéséhez használja a /dev/disk/by-id/ vagy /dev/disk/by-uuid alatti blokkeszközöket. A Logical Volume Management (logikai kötetkezelés, LVM) egy olyan lemezparticionálási séma, amelynek célja, hogy jóval rugalmasabb legyen, mint a szokásos telepítések fizikai particionálása. Pillanatfelvétel funkciója segít az adatmentések egyszerű készítésében. A RAID (Redundant Array of Independent Disks, független lemezek redundáns tömbje) technológia jobb adatintegritást, teljesítményt és hibatűrést kínál. Az openSUSE támogatja a többutas I/O kezelést is (erről bővebb információ a Storage Administration Guide fejezetben található), valamint lehetőség van az iSCSI hálózati háttértárolóként történő felhasználására is.

2.1. Particionálás a YaST segítségével¶

A 2.1. ábra - A YaST particionáló ábrán látható szakértői párbeszédablakban kézzel módosítható egy vagy több merevlemez particionálása. Partíciók hozhatók létre, törölhetők és szerkeszthetők. Ugyanebből a YaST-modulból érhető el a szoftveres RAID és az LVM konfigurációja.

	A futó rendszer újraparticionálása
Bár egy telepített rendszer partíciói is módosíthatók, az adatvesztés kockázata rendkívül magas. Kerülje a telepített rendszer újraparticionálását és ha mégis erre szánná magát, előtte feltétlenül mentse el az összes adatot.

2.1. ábra - A YaST particionáló¶

Minden csatlakoztatott merevlemez meglévő vagy javasolt partíciói megjelenítésre kerülnek a YaST Szakértői particionálás modul párbeszédablakában látható Elérhető tárolók listában. A teljes merevlemezek szám nélküli eszközként jelennek meg, például /dev/sda. A partíciók ezen eszközök részeként jelennek meg, például /dev/sda1. A merevlemezek és azok partícióinak mérete, típusa, titkosításának állapota, fájlrendszere és csatolási pontjai szintén láthatók. A csatolási pont azt adja meg, hogy a partíció a Linux-fájlrendszer fastruktúrájában hol kerül felcsatolásra.

Számos funkcionális nézet érhető el a bal oldali Rendszernézetben. E nézetekkel gyűjthető információ a meglévő tárolóbeállításokról, illetve itt állíthatók be az olyan funkciók, mint a RAID, a Kötetkezelés, Titkosított fájlok és az NFS.

Ha a szakértői párbeszédablakot a telepítés során megnyitja, akkor a szabad lemezterület szintén megjelenik és automatikusan ki lesz választva. Ha több lemezterületet kíván biztosítani az openSUSE számára, akkor a lista aljától kezdve szabadítsa fel a szükséges területet (a merevlemez utolsó partíciójától kezdve az elsőig). Ha például három partícióval rendelkezik, akkor az openSUSE nem használhatja kizárólagosan a másodikat, és nem tartható fenn az első és a harmadik más operációs rendszerek számára.

2.1.1. Partíciótípusok¶

Minden merevlemez partíciós táblájában négy bejegyzés számára van hely. A partíciós táblában lévő minden bejegyzés vagy egy elsődleges, vagy egy kiterjesztett partíciót jelez. Egy merevlemezen azonban csak egy kiterjesztett partíció lehet.

Az elsődleges partíció egy adott operációs rendszerhez rendelt sávok (fizikai lemezterület) folytonos tartományából áll. Kizárólag elsődleges partíciók használata esetén merevlemezenként négy partíció hozható létre, lévén ennyit enged a partíciós tábla. Ezért lehet szükség kiterjesztett partíciókra. A kiterjesztett partíció szintén a lemezsávok folyamatos tartománya, de ez továbbosztható úgynevezett logikai partíciókra. A logikai partíciók nem igényelnek partícióstábla-bejegyzéseket. Más szavakkal, a kiterjesztett partíció tárolja a logikai partíciókat.

Ha négynél több partícióra van szükség, akkor hozzon létre egy kiterjesztett partíciót, legfeljebb negyedik partícióként. Ezt a kiterjesztett partíciót célszerű a teljes meglévő szabad lemeztartományra kiterjeszteni. A kiterjesztett partícióban ezután hozza létre a kívánt logikai partíciókat. A logikai partíciók maximális száma SCSI-, SATA- és Firewire-lemezeken 15, (E)IDE lemezeken pedig 63. Linux esetén nem számít a használt partíciók típusa. Az elsődleges (primary) és a logikai partíciók is normálisan működnek.

2.1.2. Partíció létrehozása¶

Ha elölről kíván létrehozni egy partíciót, válassza ki a Merevlemezek részt, majd egy olyan merevlemezt, amelyen van szabad terület. A tényleges módosítás a Partíciók lapon végezhető el:

Válassza ki a Hozzáadás pontot. Ha több merevlemez van csatlakoztatva, akkor megjelenik egy kiválasztási párbeszédablak, amelyben az új partícióhoz kiválasztható egy merevlemez.
Ezután adja meg a partíció típusát (elsődleges vagy kiterjesztett). Maximum négy elsődleges, vagy három elsődleges és egy kiterjesztett partíció hozható létre. A kiterjesztett partícióban több logikai partíció is létrehozható (lásd: 2.1.1. - Partíciótípusok).
Válassza ki a használni kívánt fájlrendszer típusát és egy csatolási pontot. A YaST minden létrehozott partícióhoz javasol egy csatolási pontot. Más (például címke alapján történő) csatolási mód megadásához válassza ki az fstab-paraméterek pontot.
Ha a rendszer igényli, adjon meg további fájlrendszer-paramétereket. Erre például az állandó eszköznevek érdekében lehet szükség. A használható paraméterek részletes leírása: 2.1.3. - Partíció módosítása.
A particionálási beállítások alkalmazásához nyomja meg a Befejezés gombot.
Ha a partíciót telepítés közben hozta létre, akkor a telepítés áttekintése képernyőre jut vissza.

2.1.3. Partíció módosítása¶

Új partíció létrehozásakor vagy meglévő módosításakor különböző paraméterek állíthatók be. Az új partícióknál az alapértelmezett értékeket a YaST állítja be és általában ennek módosítása nem is szükséges. Kézi beállításhoz tegye a következőket:

Válassza ki a partíciót.
Nyomja meg a Szerkesztés gombot és állítsa be a paramétereket:
Fájlrendszer-azonosító
Még ha ezen a ponton nem is kívánja formázni a partíciót, rendeljen hozzá egy fájlrendszer-azonosítót annak biztosítására, hogy a partíció megfelelően bejegyzésre kerüljön. Lehetséges értékek: Linux, Linux csere, Linux LVM és Linux RAID.
Fájlrendszer
A fájlrendszer partíciójának módosításához, nyomja meg a Partíció formázása gombot, majd válassza ki a Fájlrendszer típusát a listából.
Fájlrendszer módosítása
A fájlrendszer módosítása és a partíció formázása visszavonhatatlanul letörli az adatokat a partícióról.
A különböző fájlrendszerekkel kapcsolatos részletek leírása: Storage Administration Guide.
Eszköz titkosítása
Ha bekapcsolja a titkosítást, akkor az adatok titkosított formában íródnak a merevlemezre. Ez növeli a bizalmas adatok biztonságát, de némileg csökkenti a rendszer sebességét, mivel a titkosítás erőforrásokat vesz igénybe. A fájlrendszerek titkosításával kapcsolatos további információ: Chapter Encrypting Partitions and Files (↑Security Guide).
fstab-paraméterek
Itt adhatók meg a fájlrendszerek adminisztrációs fájljának (/etc/fstab) különböző paraméterei. Az alapértelmezett beállítások a legtöbb rendszer számára megfelelnek. De ha akarja, módosíthatja a fájlrendszer azonosítását eszköznévről kötetcímkére. A kötetcímkében mindenféle karakter használható, kivéve a / és a szóköz.
Állandó eszköznevekhez használja az Eszközazonosító, UUID vagy LABEL (név) alapján történő csatolást. Az openSUSE rendszerben az állandó eszköznevek alapértelmezés szerint be vannak kapcsolva.
A LABEL alapján történő csatolás esetén adjon megfelelő nevet a partíciónak. Például használhatja a HOME partíciónevet egy olyan partíció számára, amelyet a /home helyre kíván felcsatolni.
Ha kvótát kíván használni a fájlrendszeren, akkor használja a Kvóta támogatásának engedélyezése csatolási paramétert. Ezt előbb be kell állítani, csak utána lehet kvótákat megadni az egyes felhasználókhoz a YaST Felhasználók kezelése moduljában. A felhasználói kvóta beállításáról további információ: 8.3.5. - Kvóták kezelése.
Csatolási pont
A fájlrendszer-fastruktúra azon könyvtára, ahová a partíció fel lesz csatolva. Választhat a YaST javaslatai közül, vagy megadhat egy másik nevet.
A módosítások mentéséhez nyomja meg a Befejezés gombot.

	Fájlrendszer módosítása
A fájlrendszer módosítása és a partíció formázása visszavonhatatlanul letörli az adatokat a partícióról.

	Fájlrendszerek átméretezése
Egy meglévő fájlrendszer átméretezéséhez válassza ki a partíciót, majd az Átméretezés pontot. Ne feledje, hogy felcsatolt partíciókat nem lehet átméretezni. A partíció átméretezéséhez a particionáló futtatása előtt le kell csatolni az adott partíciót.

2.1.4. Szakértői beállítások¶

A merevlemez kiválasztása után (pl. sda), a Rendszernézet lapon, a Szakértői particionálás ablak jobb alsó részben a lévő Szakértői… menü használható. A menü a következő parancsokat tartalmazza:

Új partíciós tábla létrehozása

Ezzel lehet létrehozni új partícióst a kiválasztott eszközön.

	Új partíciós tábla létrehozása
Az új partíció létrehozása az eszközön visszafordíthatatlanul eltávolítja az eszközön található adatokat.

Lemez klónozása

Ezzel a funkcióval lehet egy eszköz teljes partíció tábláját és adatait egy másik szabad eszközre klónozni.

2.1.5. Speciális beállítások¶

A gépnév kiválasztása után (amely a Rendszernézet fa legfelső szintje), a Szakértői particionálás ablak jobb alsó részében a Beállítás… menü használható. A menü az alábbi parancsokat tartalmazza:

iSCSI beállítása: SCSI vagy IP blokkeszköz eléréséhez először az iSCSI beállítása szükséges. Ennek eredményeképpen a fő partíciós listán megjelennek az ezenfelül rendelkezésre álló eszközök.
Többutas beállítása: Ennek segítségével beállítható a többutas funkció a támogatott háttértároló-eszközökön.

2.1.6. További particionálási tippek¶

Az alábbi szakasz néhány ötletet és tippet ad a particionálással kapcsolatban, hogy segítsen meghozni a megfelelő döntéseket a rendszer beállításakor.

	Cilinderek száma
Ne feledje, hogy a különböző particionálási eszközök egy része `0`-val, mások pedig `1`-gyel kezdik a partíció cilindereinek a számozását. A cilinderek számának kiszámításakor mindig használja a legutolsó és a legelső cilinderszám különbségét és adjon hozzá egyet.

2.1.6.1. Cserepartíció (swap) használata¶

A cserepartíció feladata, hogy megnövelje a fizikailag rendelkezésre álló fizikai memóriát. Lehetséges a rendelkezésre álló fizikai memóriánál többet használni. A 2.4.10-es előtti kernelek memóriakezelő rendszere a cserepartíciót biztonsági tartalékként használta. Ha nem volt legalább kétszer akkora a cserepartíció, mint a rendszerbe beépített RAM mennyisége, akkor a rendszer teljesítménye leromlott. Ilyen korlátok már nincsenek.

A Linux a „legrégebben használt” (Least Recently Used, LRU) elv alapján választja ki azokat a lapokat, amelyek a memóriából lemezre mozgathatók. Így a futó alkalmazásoknak több memória jut, és még a gyorsítótáruk is simábban működik.

Amennyiben az alkalmazás a maximálisan elérhető memóriaméretet próbálja meg lefoglalni, akkor problémák léphetnek fel a cserepartícióval. Három fő esetet célszerű megvizsgálni:

Cserepartíció nélküli rendszerek: Az alkalmazás az elérhető maximális memóriaméretet foglalja le. Minden gyorsítótár törlődik, ezért a többi futó alkalmazás lelassul. Néhány perc elteltével, a kernel memóriahiány mechanizmusa leállítja a folyamatot.
Kis (128–512 MB) cserepartíciójú rendszerek: Először a rendszer ugyanúgy lelassul, mint a cserepartíció nélküli rendszerek. Az összes fizikai memória lefoglalása után a cserepartíció-területet is felhasználja a rendszer. Ezen a ponton a rendszer borzalmasan lelassul, és távolról nem lehet már végrehajtani parancsokat. A cserepartíció merevlemezének sebességétől függően a rendszer 10-15 percig ebben az állapotban marad, amíg a kernel ''memóriahiány'' miatti folyamatleállító mechanizmusa be nem kapcsol, és megoldja a problémát. Ne feledje, hogy bizonyos mennyiségű csereterületre szükség van ahhoz, hogy a számítógép végre tudja hajtani a „lemezre felfüggesztés” műveletét. Ebben az esetben a cserepartíció méretének elegendően nagynak (512MB–1GB) kell lennie ahhoz, hogy a memória adatait ki lehessen másolni rá.
Nagy cserepartíciójú rendszerek: Ebben az esetben általában jobb, ha nincs ''elszabadult'', a cserepartíciót vadul használó alkalmazás. Ilyen alkalmazás használatakor, a rendszer visszaállításához több órára is szükség van. Eközben várhatóan más folyamatokkal is mindenféle probléma fog adódni, például az időtúllépések miatt, és a rendszer állapota nem megjósolható lesz, még akkor sem, ha időközben a hibás folyamatot sikerül leállítani. Ebben az esetben végezzen hidegindítást és próbálja meg újra. A nagy cserefájl csak akkor hasznos, ha egy alkalmazás kifejezetten igényli ezt a funkciót. Az ilyen alkalmazások (például adatbázis-kezelők vagy képszerkesztők) gyakran kínálnak lehetőséget arra, hogy közvetlenül kezeljék a merevlemezt. Nagy cserepartíció helyett érdemesebb ezt a lehetőséget használni.

Ha a rendszer nem csúszik ki az ellenőrzés alól, de egy idő után nagyobb cserepartícióra van szükség, akkor a csereterület gond nélkül megnövelhető. Ha egy partíciót előkészített már cserepartíciónak, akkor vegye fel ezt a partíciót a YaST segítségével. Ha nincs rendelkezésre álló partíció, akkor használható cserefájl is a csereterület méretének megnöveléséhez. A cserefájlok általában lassabbak, mint a cserepartíciók, azonban a fizikai memóriával összevetve, mindkettő rendkívül lassú, így a köztük lévő tényleges különbség elhanyagolható.

Eljárás 2.1. Cserefájl hozzáadása kézzel:

Cserefájlt az alábbi módon lehet felvenni a futó rendszeren:

Hozzon létre egy üres fájlt a rendszeren. Ha például egy 128 MB-os cserefájlt szeretne létrehozni a /var/lib/swap/swapfile helyen, akkor adja ki az alábbi parancsokat:
```
mkdir -p /var/lib/swap
dd if=/dev/zero of=/var/lib/swap/swapfile bs=1M count=128
```
A cserefájlt inicializáló parancs:
```
mkswap /var/lib/swap/swapfile
```
A cserefájlt aktiváló parancs:
```
swapon /var/lib/swap/swapfile
```
A cserefájlt letiltó parancs:
```
swapoff /var/lib/swap/swapfile
```
Az aktuális csereterületek az alábbi paranccsal ellenőrizhetők:
```
cat /proc/swaps
```
Ne feledje, hogy ebben a pillanatban ez még csak egy ideiglenes csereterület. Az újraindítás után már nem kerül felhasználásra.
Ha véglegesíteni szeretné ezt a cserefájlt, vegye fel a következő sort az /etc/fstab fájlba:
```
/var/lib/swap/swapfile swap swap defaults 0 0
```

2.1.7. Particionálás és LVM¶

A Szakértői particionálás részből, a Rendszernézet lapon, a Kötetkezelés gombot megnyomását követően az LVM beállításokhoz lehet jutni. Ha azonban egy működő LVM beállítás már létezik a rendszerben, akkor az automatikusan aktiválásra kerül a munkamenet kezdeti LVM beállításba történő belépéskor. Ebben az esetben nem particionálhatóak át a lemezt tartalmazó partíciók (amelyek aktivált kötetcsoporthoz tartoznak). A Linux kernel nem képes újraolvasni a lemez módosított partíciós tábláját, ha a lemezen található bármelyik partíció használatban van. Ha viszont a rendszeren már van egy működő LVM-konfiguráció, akkor alighanem nincs is szükség fizikai újraparticionálásra. Elegendő módosítani a logikai kötetek beállítását.

A fizikai kötetek (PV) elején a kötettel kapcsolatos információ kiíródik a partícióra. Egy ilyen partíció nem LVM-célra történő újbóli hasznosításához felül kell írni a partíción tárolt LVM meta-adat részt. A system kötetcsoport és a /dev/sda2 fizikai kötet esetében például ez a dd if=/dev/zero of=/dev/sda2 bs=512 count=1 parancs segítségével hajtható végre.

	Fájlrendszer rendszerindításhoz
A rendszerindításhoz használt fájlrendszert (root vagy `/boot` fájlrendszer) nem szabad LVM logikai köteten tárolni. Normál fizikai partícióra kell tenni.

LVM-mel kapcsolatos további információ: Storage Administration Guide.

2.2. LVM beállítása¶

Ez a fejezet röviden ismerteti a Logical Volume Manager (LVM) alapelveit és többrétű funkcióit. A 2.2.2. - Az LVM beállítása a YaST segítségével rész mutatja be, hogy hogyan lehet beállítani az LVM-et a YaST segítségével.


Az LVM használata néha nagyobb kockázatot jelent, például nagyobb valószínűséggel fordulhat elő adatvesztés. További kockázatok: az alkalmazások összeomlása, tápellátási hibák és hibás parancsok. Az LVM kialakítása és a kötetek újrakonfigurálása előtt mentse el az adatokat. Sose dolgozzon biztonsági mentés nélkül.

2.2.1. Az LVM (Logical Volume Manager, logikaikötet-kezelő)¶

A logikaikötet-kezelő (LVM) lehetővé teszi a merevlemez-terület rugalmas szétosztását több fájlrendszeren. Azért készült, mert néha csak azután derül ki, hogy módosítani kellene a merevlemez felosztását, miután a particionálás megtörtént. Mivel egy futó rendszer partícióinak módosítása bonyolult, az LVM egy virtuális tárolót (kötetcsoport, röviden VG) biztosít, amelyből szükség esetén logikai kötetek (LV) hozhatók létre. Az operációs rendszer ezeket a logikai köteteket használja a fizikai partíciók helyett. A kötetcsoportok több lemezt is elfoglalhatnak, így több lemez vagy ezek részei alkothatnak egyetlen kötetcsoportot. Ily módon az LVM a fizikai lemezterület egyfajta absztrakcióját biztosítja, amelynek segítségével a szegmentálás egyszerűbben és biztonságosabban módosítható, mint a fizikai újraparticionálással. A fizikai particionálással kapcsolatosan az alábbi részek tartalmaznak háttérinformációt: 2.1.1. - Partíciótípusok és 2.1. - Particionálás a YaST segítségével.

2.2. ábra - A fizikai particionálás és az LVM összehasonlítása¶

A fenti ábra (2.2. ábra - A fizikai particionálás és az LVM összehasonlítása) összehasonlítja a fizikai particionálást (bal oldal) és az LVM alapú szegmentálást (jobb oldal). A bal oldalon egyetlen lemez három fizikai partícióra van felosztva, mindegyikhez egy csatolási pont tartozik, hogy az operációs rendszer el tudja érni őket. A jobb oldalon két lemez lett felosztva két, illetve három fizikai partícióra. Ezeken két LVM-kötetcsoport van létrehozva. A 1. kötetcsoport az 1. és a 2. merevlemez partícióját is tartalmazza. A 2. kötetcsoport a 2. merevlemez maradék két partícióját tartalmazza. Az LVM-ben az egy kötetcsoportba egyesített fizikai lemezpartíciókat fizikai köteteknek hívják. A kötetcsoportokon belül négy LV van megadva (LV 1-től LV 4-ig). Ezeket az operációs rendszer használja a megadott csatolási pontokon keresztül. A különböző logikai kötetek közötti határt nem kell más partícióhatárhoz igazítani. Érdemes megfigyelni a példában az 1. és a 2. logikai kötet közötti határt.

Az LVM jellemzői:

Több merevlemez vagy partíció egyesíthető egy nagy logikai kötetbe.
Feltéve, hogy a beállítás megfelelő, a logikai kötet (például a /usr) a szabad terület elfogyásakor kibővíthető.
Az LVM használata esetén merevlemezek és újabb logikai kötetek (LV-k) adhatók hozzá egy futó rendszerhez. Ehhez azonban üzem közben cserélhető hardvereszközre van szükség.
Bekapcsolható egy sávokra osztott mód is, amely a logikai kötet adatfolyamát több fizikai köteten osztja szét. Amennyiben ezek a fizikai kötetek különböző lemezeken találhatók, akkor az írási és olvasási teljesítménye jobb, mint a RAID 0-nak.
A pillanatkép funkció lehetővé teszi a futó rendszer konzisztens biztonsági mentését (különösen kiszolgálók esetén fontos).

Ilyen jellemzőkkel az LVM jól használható otthoni számítógépeken, vagy kisebb kiszolgálókon. Az LVM jól alkalmazható növekvő adatmennyiséget tároló felhasználóknál (például adatbázisoknál, zenei archívumoknál vagy felhasználói könyvtáraknál). Ez lehetővé teszi a fizikai merevlemeznél nagyobb fájlrendszerek tárolását. Az LVM másik előnye, hogy akár 256 logikai kötet is hozzáadható. Azonban az LVM-ek kezelése eltér a hagyományos partíciókétól. Az LVM beállításával kapcsolatos útmutatások és további információk a hivatalos LVM HOWTO-ban, a http://tldp.org/HOWTO/LVM-HOWTO/ címen érhetők el.

A 2.6-os kerneltől kezdődően rendelkezésre áll az LVM 2, amely visszamenőlegesen kompatibilis a korábbi LVM-mel és lehetővé teszi a régi kötetcsoportok további használatát. Új kötetcsoportok létrehozásakor döntse el, hogy az új formátumot kívánja használni vagy a visszamenőlegesen kompatibilis verziót. Az LVM 2 nem igényel kerneljavításokat. A 2.6-os kernelbe integrált eszközleképezőt használja. Ez a kernel csak az LVM 2-es változatot támogatja. Éppen ezért az LVM említésekor ebben a részben mindig az LVM 2-re gondolunk.

2.2.2. Az LVM beállítása a YaST segítségével¶

A YaST LVM-beállítása a YaST Szakértői particionálás részben végezhető el (lásd: 2.1. - Particionálás a YaST segítségével) Rendszernézet panel Kötetkezelés részében. A Szakértői particionálás segítségével szerkeszteni és törölni lehet már létező partíciókat és létre lehet hozni új, LVM-mel kezelni kívántakat. Fizikai kötet létrehozásához először szabad területre van szükség a kötetcsoport számára:

A Merevlemezek részben válasszon ki egy merevlemezt.
Váltson át a Partíciók lapra.
Kattintson a Hozzáadás gombra, majd írja be a fizikai kötet kívánt méretét.
A Ne formázza a partíciót pontot megjelölve, állítsa a Fájlrendszer ID értékét arra, hogy 0x8E Linux LVM. Ne csatolja fel ezt a partíciót.
Ismételje meg a fenti eljárást addig, amíg létre nem hozta az összes fizikai kötetet a rendelkezésre álló lemezeken.

2.2.2.1. Kötetcsoportok létrehozása¶

Ha még nem létezik kötetcsoport, akkor létre kell hozni egyet (lásd 2.3. ábra - Kötetcsoport létrehozása). Lehetőség van további csoportok létrehozására is a Kötetkezelés kiválasztásával a Rendszernézet panelről, majd a Hozzáadás Kötetcsoport megnyomásával. Egyetlen kötetcsoport általában elegendő.

Adja meg a kötetcsoport nevét, például system.

Válassza ki a kívánt Fizikai egység méretet. Ez az érték határozza meg a kötetcsoport fizikai blokkméretét. A kötetcsoportban lévő lemezterület ilyen méretű blokkokban kerül kezelésre.

	Logikai kötetek és blokkméretek
A logikai kötetcsoport mérete a kötetcsoportban megadott blokkmérettől függ. Az alapértelmezett méret 4 MB és lehetőség van maximálisan 256 GB méretű fizikai és logikai kötetcsoporthoz. Ha 256 gigabyte-nál nagyobb logikai kötetekre van szükség, akkor a fizikai egység méretét meg kell növelni, például 8, 16 vagy 32 megabyte-ra.

Az eszköz kiválasztásával és a Hozzáadás megnyomásával adja hozzá az előkészített fizikai kötetet a kötetcsoporthoz. Több eszköz egyidejű hozzáadása a kiválasztás során a Ctrl billentyű nyomva tartásával lehetséges.
Nyomja meg a Befejezés gombot, hogy a kötetcsoportot elérhetővé tegye a további beállításokhoz.

2.3. ábra - Kötetcsoport létrehozása¶

Ha több kötetcsoportot hozott létre, és szeretne hozzáadni vagy eltávolítani fizikai köteteket, akkor válassza ki a kötetcsoportot a Kötetkezelés listában. Ezután váltson át az Áttekintés lapra, majd válassza ki az Átméretezés pontot. A megjelenő sblskbsn veheti fel ill. távolíthatja el a kiválasztott kötetcsoport fizikai köteteit.

2.2.2.2. Logikai kötetek beállítása¶

Miután a kötetcsoport ki lett töltve fizikai kötetekkel, a következő párbeszédablakban adja meg a logikai köteteket, amelyeket az operációs rendszer fog használni. Válassza ki a kötetcsoportot és lépjen át a Logikai kötetek lapra. Amíg a kötetcsoporton van szabad terület, a Hozzáadás, Szerkesztés, Átméretezés és Törlés gombokkal lehet a logikai köteteket kezelni. Minden kötetcsoporthoz rendeljen hozzá legalább egy logikai kötetet.

2.4. ábra - Logikai kötetek felügyelete¶

Ezután kattintson a Hozzáadás gombra, és töltse ki a varázslószerű ablakot:

Írja be a logikai kötet nevét. A /home helyére felcsatolandó kötet esetén praktikus olyan világosan érthető nevet használni, mint a HOME.
Válassza ki a logikai kötet méretét és a sávok számát. Ha csak egy fizikai kötetet használ, akkor nincs sok értelme egynél több csíkot választani.
Válassza ki a logikai köteten használni kívánt fájlrendszert és a csatolási pontot.

Sávok használatával a logikai kötet adatfolyama megosztható több fizikai kötet között (sávozás, striping). Ha ezek a fizikai kötetek különböző lemezeken helyezkednek el, akkor ez általában jobb olvasási és írási teljesítményt eredményez (a RAID 0-hoz hasonlóan). Sávozott logikai kötet azonban csak akkor hozható létre n sávval, ha a logikai kötet által igényelt merevlemez-terület egyenletesen felosztható n fizikai kötetre. Ha például csak két fizikai kötet áll rendelkezésre, akkor három sávból álló logikai kötet nem hozható létre.

	Sávozás
A YaST ezen a ponton nem képes ellenőrizni a sávozással kapcsolatban megadott adatok helyességét. A hibák csak később látszanak, amikor az LVM ténylegesen kialakításra kerül a lemezen.

Ha beállította az LVM-et, akkor a meglévő logikai kötetek is használhatók. A folytatás előtt ezekhez a logikai kötetekhez rendeljen hozzá megfelelő csatolási pontokat. A Befejezés gomb segítségével térjen vissza a YaST Szakértői particionálás ablakába és fejezze be a munkát.

2.3. Szoftveres RAID beállítása¶

A RAID (Redundant Array of Independent Disks, független lemezek redundáns tömbje) nevű technológia célja, hogy több merevlemez-partíciót egy nagy, virtuális merevlemezzé szervezzen össze a teljesítmény optimalizálása és/vagy az adatok biztonsága érdekében. A legtöbb RAID-vezérlő SCSI-protokollt használ, mert sokkal hatékonyabban, nagyobb számú merevlemezt képes megcímezni, mint az IDE-protokoll. Ugyanakkor sokkal jobban illeszkedik a párhuzamos parancsfeldolgozáshoz. Léteznek PATA- és SATA-merevlemezeket használó RAID-vezérlők is. A gyakran igen drága hardveres RAID-vezérlő feladatait szoftverből is meg lehet oldani. Ez azonban elvesz a CPU idejéből és memóriaigénye is van, ezért nem megfelelő megoldás a nagy teljesítményű rendszerekhez.

Az openSUSE® rendszeren néhány merevlemez szoftveres RAID-be szervezhető. A RAID többféle stratégiát is képes alkalmazni a merevlemezek kombinálásához. Ezek mindegyike más jellemzőkkel, célokkal és előnyökkel bír. Ezeket a változatokat szokás RAID-szintekként emlegetni.

A szokásos RAID-szintek:

RAID 0: Ez a szint az adathozzáférés sebességét javítja azáltal, hogy a fájlok blokkjait egynél több lemezre osztja szét. Szigorú értelemben ez nem igazi RAID, hiszen nem redundáns, nem biztosít adatvédelmet, de a RAID 0 elnevezést használják az ilyen típusú ilyen rendszereken. RAID 0 használatakor két vagy több merevlemez van összekapcsolva. A teljesítmény igen látványos, de bármelyik merevlemez meghibásodik, a teljes RAID-rendszer tönkremegy és elvesznek az adatok.
RAID 1: Ez a szint megfelelő biztonságot kínál, ugyanis az adatok egy az egyben még egy merevlemezre átmásolódnak. A megoldás másik neve a merevlemez tükrözése. Ha az egyik lemez megsérül, a másik meghajtón még mindig rendelkezésre állnak az adatok. Addig, amíg a legutolsó lemez is el nem romlik, az adatok biztonságban vannak. Mindazonáltal, ha a hiba nem mutatható ki, a sérült adatokat is tükrözi a lemez sértetlen. Ez adatvesztést okozhat. Az írás teljesítménye elmarad másoláskor az egyetlen lemez használatával szemben (10-20%-kal lassabb), de az olvasási sebesség jelentősen gyorsabb, összevetve bármelyik normális fizikai merevlemezéket. Ennek oka, hogy a duplikált adatokat párhuzamosan lehet keresni. Durva közelítésként úgy lehet tekinteni, hogy a RAID 1 közel kétszeres olvasási sebességet és majdnem ugyanolyan írási teljesítményt biztosít a külön merevlemezekhez képest.
RAID 2 és RAID 3: Ezek ritkán használt RAID-megvalósítások. A RAID 2 az adatokat nem blokk-, hanem bitszinten választja szét. A RAID 3 esetén byte-onkénti szétválasztás történik, dedikált paritáslemezzel. Ez a szint nem képes egyidejűleg több kérés kiszolgálására. Ezt ritkán használják.
RAID 4: RAID 4 esetében szintén blokkszintű szétválasztás történik (ugyanúgy, mint a 0. szint esetében), de van egy külön paritáslemez. Ha valamelyik adatlemez meghibásodik, paritásadatok alapján pótolható. A párhuzamos lemez azonban íráskor rontja a teljesítményt.
RAID 5: A RAID 5 egy bölcs kompromisszum a 0. és 1. szint között a teljesítmény és a redundancia szempontjából. A használható merevlemez-terület az összes lemezek száma, mínusz egy. Az adatok a RAID 0-hoz hasonlóan el vannak osztva a merevlemezek között. Az egyik partíción paritásblokkok készülnek az adatok védelme érdekében. Egymással XOR-kapcsolatban vannak, vagyis a rendszer meghibásodása esetén a megfelelő paritásblokk alapján helyreállíthatók a kiesett adatok. RAID 5 használata esetén viszont éppen ezért egyszerre egynél több merevlemeznek nem szabad meghibásodnia. Ha az egyik lemez elromlik, a lehető leggyorsabban ki kell cserélni az adatvesztés elkerülése érdekében.
További RAID-szintek: Számos további RAID-szintet is kidolgoztak, (RAIDn, RAID 10, RAID 0+1, RAID 30, RAID 50 stb.), amelyek egy része hardvergyártók egyedi megoldása. Ezek a szintek nem túl gyakoriak, ezért itt nem ismertetjük őket.

2.3.1. Szoftveres RAID beállítása a YaST segítségével¶

A YaST RAID beállítására szolgáló modulja a YaST Szakértői particionálás részből érhető el (lásd: 2.1. - Particionálás a YaST segítségével). Ez a professzionális particionáló eszköz lehetővé teszi a meglévő partíciók módosítását és törlését, valamint a szoftveres RAID-hez használható újak készítését:

A Merevlemezek részben válasszon ki egy merevlemezt.
Váltson át a Partíciók lapra.
Kattintson a Hozzáadás gombra, majd írja be a RAID-partíció kívánt méretét.
A Ne formázza a partíciót pontot megjelölve, állítsa a Fájlrendszer ID értékét arra, hogy 0xFD Linux RAID. Ne csatolja fel ezt a partíciót.
Ismételje meg a fenti eljárást addig, amíg létre nem hozta az összes fizikai kötetet a rendelkezésre álló lemezeken.

RAID 0 és RAID 1 esetében legalább két partícióra van szükség – RAID 1 esetében jellemzően pontosan kettőre, nem többre. RAID 5 használata esetén legalább három partícióra van szükség. Csak azonos méretű merevlemezek használata javasolt. A RAID-partíciókat külön lemezre készítse, így csökkenthető az adatok elvesztésének a kockázata, ha valamelyik megsérül (RAID 1 és 5), illetve optimalizálható a RAID 0 tömb teljesítménye. A RAID-hez használni kívánt összes partíció létrehozása után kattintson a RAID+RAID hozzáadása menüpontra a RAID-beállítások megkezdéséhez.

A következő párbeszédablakban válasszon a RAID 0, 1, 5, 6 és 10 szintek közül. Ezután válassza ki a „Linux RAID” vagy „Linux native” típusú partíciókat, amelyeket a RAID-rendszer használni fog. A csere- és DOS-partíciók nem jelennek meg.

2.5. ábra - RAID-partíciók¶

Egy korábban még sehová sem rendelt partíciót a kijelölt RAID-kötethez hozzáadni a partíció kiválasztásával, majd a Hozzáadás gomb megnyomásával lehetséges. Ossza ki az összes, RAID-nek szánt partíciót. Ellenkező esetben a partíciókon található terület üresen marad. Az összes partíció hozzárendelése után kattintson a Tovább gombra a rendelkezésre álló RAID beállítás kiválasztásához.

A legutolsó lépésben állítsa be a használni kívánt fájlrendszert, valamint a titkosítást és a RAID-kötet csatolási pontját. A beállításokat a Befejezés gombbal befejezve a /dev/md0 eszköz és mások mellett a RAID megjelölés látható a szakértői particionáló modulban.

2.3.2. Hibaelhárítás¶

Azt, hogy a RAID-partíció sérült-e, a /proc/mdstat fájl megtekintésével lehet ellenőrizni. Rendszermeghibásodás esetén állítsa le a Linux-rendszert és cserélje ki a hibás merevlemezt egy olyanra, amely ugyanolyan módon van particionálva. Ezután indítsa újra a rendszert, majd írja be az mdadm /dev/mdX --add /dev/sdX parancsot, ahol az 'X' helyére a megfelelő eszközazonosítónak kell kerülnie. Így a merevlemez automatikusan integrálódik a RAID-rendszerbe és az tökéletesen helyreáll.

Ne feledje, hogy bár az újjáépítés során hozzáfér minden adathoz, a RAID teljes helyreállításáig csökkent teljesítményt tapasztalhat.

2.3.3. További információk ¶

A szoftveres RAID-del kapcsolatos beállítási utasítások és további részletek a HOWTO dokumentumokban találhatók, a következő címen:

/usr/share/doc/packages/mdadm/Software-RAID.HOWTO.html
http://en.tldp.org/HOWTO/Software-RAID-HOWTO.html

Léteznek Linux RAID levelezési listák is, mint például a http://marc.theaimsgroup.com/?l=linux-raid.