Az internet minden egyes számítógépe saját 32 bites címmel rendelkezik. Ezt a 32 bitet (azaz 4 byte-ot) általában a következő példa második sorában látható módon írjuk: 21.1. példa - IP-címek leírása.

IP Address (binary):  11000000 10101000 00000000 00010100
IP Address (decimal):      192.     168.       0.      20

Decimális formában a négy byte-ot tízes számrendszerben ábrázoljuk, pontokkal elválasztva. IP-címe egy gépnek, illetve egy hálózati csatolónak lehet. Ennek a címnek egyedinek kell lennie az egész világon. A szabály alól vannak bizonyos kivételek, de a következő részekben ezek jelentősége elhanyagolható.

Az IP-címben látható pontok egy hierarchikus rendszerre utalnak. Az 1990-es évekig az IP-címek szigorúan osztályokba voltak sorolva. Ez a rendszer azonban túlságosan merevnek bizonyult, ezért beszüntették a használatát. Napjainkban ezért az osztálynélküli útválasztást (CIDR, classless interdomain routing) használjuk.

A hálózati maszk az alhálózat címtartományát adja meg. Amennyiben két gép ugyanazon az alhálózaton van, akkor azok közvetlenül elérik egymást. Ha azonban külön alhálózatban vannak, akkor szükségük van egy átjáró címére, amely kezeli az adatforgalmat az alhálózatok között. Annak ellenőrzéséhez, hogy két IP-cím ugyanabban az alhálózatban van-e, egyszerűen hozza „ÉS” kapcsolatba a két címet és a hálózati maszkot. Ha az eredmények megegyeznek, akkor mindkét IP-cím azonos helyi hálózatban található. Ha az eredmények különböznek, akkor az IP-cím távoli, és a távoli csatoló csak átjárón keresztül érhető el.

A hálózati maszk működésének megértéséhez tekintse meg a következő részt: 21.2. példa - IP-címek és hálózati maszkok összekapcsolása. A hálózati maszk 32 bitből áll, amely mutatja, hogy az IP-cím mekkora része tartozik a hálózathoz. Az 1-es bitek jelzik, hogy az IP-cím megfelelő bitje a hálózathoz tartozik. A 0-ás bitek az alhálózatban lévő biteket jelzik. Ez azt jelenti, hogy minél több 1-es bit van, annál kisebb az alhálózat. Mivel a hálózati maszk mindig több egymást követő 1-es bitből áll, a hálózati maszkban lévő bitek egyszerűen megszámolhatók. 21.2. példa - IP-címek és hálózati maszkok összekapcsolása esetében az első 24 bitet tartalmazó hálózat a következőképp is leírható: 192.168.0.0/24.

IP address (192.168.0.20):  11000000 10101000 00000000 00010100
Netmask   (255.255.255.0):  11111111 11111111 11111111 00000000
---------------------------------------------------------------
Result of the link:         11000000 10101000 00000000 00000000
In the decimal system:           192.     168.       0.       0

IP address (213.95.15.200): 11010101 10111111 00001111 11001000
Netmask    (255.255.255.0): 11111111 11111111 11111111 00000000
---------------------------------------------------------------
Result of the link:         11010101 10111111 00001111 00000000
In the decimal system:           213.      95.      15.       0

Egy másik példa: az ugyanarra az Ethernet-kábelre csatlakozó gépek rendszerint egy alhálózatban találhatók és közvetlenül elérhetők. Ha az Ethernet-hálózatot kapcsolók (switch) vagy hidak (bridge) osztják fel, ezek a gépek még mindig közvetlenül elérhetők.

A helyi alhálózaton kívüli IP-címek csak akkor érhetők el, ha egy átjáró be van állítva a célhálózathoz. A legáltalánosabb esetben csak egy átjáró van, amely az összes külső forgalmat kezeli. Azonban a különböző alhálózatokhoz több átjáró is beállítható.

Átjáró megadása esetén az IP-csomagok a megfelelő átjárón keresztül továbbítódnak. Az átjárók ugyanúgy továbbítják a csomagokat –géptől gépig –, amíg az eléri a címzett gépet vagy a csomag TTL-je (time to live – élettartam) le nem jár.

Mivel az IP-címek az egész világon egyediek, nem szabad ötletszerűen kitalált címekkel csatlakozni a világhálóra. Három címtartomány van fenntartva saját, zárt célokra szánt, IP alapú hálózat kialakítására. Bizonyos trükkök alkalmazása nélkül ezekkel a címekkel nem lehetséges az internet felé kapcsolatot létesíteni, hiszen ezek a címek nem kerülnek továbbításra az interneten. Ezeket a címtartományokat az RFC 1597 definiálja és a 21.3. táblázat - IP-címtartományok privát felhasználásra mutatja be őket.

Az új protokoll legfontosabb és leginkább szembetűnő előnye a felhasználható címtér rendkívüli bővülése. Egy IPv6-cím a hagyományos 32 bit helyett 128 bites értékekből áll. Ez azt jelenti, hogy akár több trillió IP-cím használható.

Az IPv6 címek azonban nem csak hosszukban különböznek elődeiktől. Belső szerkeztük is más, így a címek információt tartalmazhatnak azokról a rendszerekről és hálózatokról is, amelyekhez tartoznak. További részletek erről: 21.2.2. - Címtípusok és címzési rendszer.

Az új protokoll további előnyei:

Amint már említettük, a jelenlegi IP protokoll fogyatékossága két fontos területen szembetűnő: egyrészt lassan elfogynak a rendelkezésre álló IP-címek, másrészt egyre bonyolultabb és kényelmetlenebb feladat a hálózati beállítások és az útválasztótáblák karbantartása. Az IPv6 az első problémát a címtér 128 bitre bővítésével oldja meg. A második probléma megoldását a hierarchikus címszerkezet, az új, intelligens címkiosztási eljárások és az ún. multihoming jelenti (egy csatolóhoz több cím is rendelhető a különböző hálózatok eléréséhez).

IPv6 esetén az alábbi háromféle címtípust különböztetjük meg:

Egy IPv6-cím nyolc darab négy számjegyű mezőből áll, amelyek mindegyike 16 bitet ábrázol, hexadecimális jelöléssel. A mezőket kettőspont (:) választja el. A mezők elején álló nulla byte-okat ki lehet hagyni, a mezőn belül, vagy annak végén azonban ez tilos. Amennyiben egymás után több mint négy nulla byte szerepel, akkor ezek dupla kettősponttal rövidíthetők. Egy címen belül azonban csak egyszer alkalmazható a :: jelölés. Az összevonás lehetőségeit a 21.3. példa - Példák ugyanazon IPv6-cím írásmódjára táblázat mutatja, ahol mindhárom sor ugyanazt a címet jelenti.

fe80 : 0000 : 0000 : 0000 : 0000 : 10 : 1000 : 1a4
fe80 :    0 :    0 :    0 :    0 : 10 : 1000 : 1a4
fe80 :                           : 10 : 1000 : 1a4

Az IPv6-címek minden egyes részének külön szerepe van. Az első byte-ok képezik az előtagot (prefix) és határozzák meg a cím típusát. A középső rész a cím hálózati része, de előfordulhat, hogy ez nincs használva. Az utolsó rész azonosítja az egyes gépet. A hálózati maszkot IPv6 alatt a prefix hossza határozza meg, amelyet az IP-cím végén jelzünk egy törtvonallal elválasztva. 21.4. példa - Az előtag hosszát megadó IPv6-cím ábra például azt mutatja, hogy az első 64 bit a hálózati szegmenst, az utolsó 64 bit pedig a gépazonosítót határozza meg. Más szavakkal a 64 azt jelenti, hogy a hálózati maszkot balról 64 darab 1-es bittel kell kitölteni. Az IPv4-nél megszokott módon, a hálózati maszk és az IP-cím ÉS kapcsolata határozza meg, hogy egy gép ugyanahhoz, vagy egy másik alhálózathoz tartozik-e

fe80::10:1000:1a4/64

Az IPv6 különböző jelentésű előtagokat ismer. Ezek egy részét a 21.4. táblázat - Különféle IPv6-előtagok mutatja.

Az unicast-címek három fő részből állnak:

A unicast-címek alapvető felépítéséből adódóan az IPv6 ötfajta unicast-címet különböztet meg:

Az IPv6 egy teljesen új funkciója, hogy egy hálózati csatoló rendszerint több IP-címet is kaphat. Ennek az az előnye, hogy így több hálózathoz is hozzá lehet férni egyszerre, ugyanazzal a csatolóval. E hálózatok egyike a MAC-cím és egy ismert előtag segítségével teljesen automatikusan beállítható, így az IPv6 rendszer indítását követően a helyi hálózat összes gépe azonnal elérhető (a link-local cím segítségével). Mivel a MAC-cím az IP-cím része, ezért biztos, hogy minden cím egyedi lesz. A címben egyedül a site topology (telephely-topológia) és a public topology (nyilvános topológia) paraméterek változhatnak attól függően, hogy a gép éppen melyik hálózaton belül működik.

Ahhoz, hogy egy gép több hálózat között mozoghasson, legalább két címre van szüksége. Ezek egyike, az otthoni cím (home address) a csatolóazonosító mellett az otthoni hálózat azonosítóját is tartalmazza (valamint a megfelelő előtagot). Az otthoni cím statikus, ezért általában nem kerül módosításra. Az újdonság az, hogy a mozgó, mobil gépnek szánt minden egyes csomag elküldhető rá, függetlenül attól, hogy a gép valóban az otthoni hálózatban működik, vagy teljesen máshol. Ezt az IPv6-ban bevezetett két vadonatúj funkció teszi lehetővé: az állapot nélküli automatikus konfiguráció (stateless autoconfiguration) és a szomszédok felderítése (neighbor discovery). A mobil eszközök az otthoni címen kívül további címekkel is rendelkezhetnek, amelyek abból a hálózatból származnak, amelyben éppen találhatók. Ezeket care-of (postai küldeményeken használt rövidítés, vki címén) címeknek hívjuk. Az otthoni hálózatban egy olyan szolgáltatásnak kell futnia, mely automatikusan a megfelelő hálózatba továbbítja a távol lévő gép otthoni címére küldött csomagokat. IPv6-környezetben ezt a funkciót az ún. home agent (otthoni ügynök) látja el, amely minden, a mobil gép otthoni címére küldött csomagot egy alagúton keresztül a gép aktuális care-of címére továbbít. A care-of címre küldött csomagok persze mindenféle kitérő nélkül közvetlenül a mobil eszközre kerülnek továbbításra.

Az internetre csatlakozó összes gép átállítása IPv4-ről IPv6-ra csak fokozatosan történhet. Egy ideig a két protokoll párhuzamosan fog létezni. Egy rendszeren belül az együttes működés kettős protokollcsomag (dual stack) megvalósításával garantálható. Továbbra is fennállnak azonban azok a problémák, hogy hogyan tudnak IPv6-gépek IPv4-gépekkel kommunikálni, illetve hogyan továbbíthatók IPv6-csomagok a jelenlegi, túlnyomórészt IPv4 alapú hálózatokban. A legjobb megoldást az alagutak (tunneling) és a kompatibilitási címek használata jelenti (lásd: 21.2.2. - Címtípusok és címzési rendszer).

A világméretű IPv4-hálózatban egyelőre elszigetelt IPv6-hálózatok alagutakon keresztül cserélhetik ki adataikat: az IPv6-adatok IPv4-csomagokba kerülnek beágyazásra, hogy az IPv4-hálózaton keresztül továbbíthatók legyenek. Két IPv4-gép ilyen kapcsolatát alagútnak (tunnel) nevezzük. Ehhez a csomagoknak tartalmaznia kell az IPv6-célcímet (vagy annak megfelelő előtagját) és az alagút fogadó végén található célgép IPv4-címét. Egy alapszintű alagút manuálisan is beállítható, ha a gépek rendszergazdái megegyeznek. Ezt statikus alagútnak (static tunneling) is hívják.

A statikus alagutak beállítása és karbantartása azonban gyakran túlságosan munkaigényes a mindennapos kommunikációban használathoz. Éppen ezért az IPv6 három különböző módszet is kínál dinamikus alagutak (dynamic tunneling) kialakításához:

Az IPv6 beállításához általában semmit nem kell tenni az egyes munkaállomásokon. Az IPv6 alapértelmezésben engedélyezett. A telepítés során ez azonban letiltható a következő részben leírt hálózati konfigurációs lépésekben: Section “Network Configuration” (Chapter 1, Installation with YaST, ↑Start-Up). Az IPv6 telepített rendszeren történő letiltásához vagy engedélyezéséhez használja a YaST Hálózati beállítások modulját. Az Általános beállítások lapon igény szerint jelölje meg az IPv6 engedélyezése lehetőséget. Az IPv6 kézi engedélyezéséhez és letiltásához az /etc/modprobe.d/50-ipv6.conf fájlt kell módosítani, majd újraindítani a rendszert. Amennyiben a következő újraindításig ideglenesen engedélyezni akarja, akkor root felhasználóként írja be a modprobe -i ipv6 parancsot. Alapvetően nem lehetséges az ipv6 modul eltávolítása, miután egyszer már betöltődött.

Az IPv6 automatikus konfigurációs funkciójának köszönhetően a hálózati kártya kap egy címet a link-local hálózatból. Általában a munkaállomásokon nincs szükség az útválasztási táblák felügyeletére. A munkaállomás lekérdezheti a hálózati útválasztókat az útválasztó-meghirdetési protokoll (router advertisement protocol) segítségével, hogy megtudja, milyen előtagot és átjárókat kell használnia. IPv6-útválasztó az radvd programmal állítható be. Ez a program értesíti a munkaállomásokat, hogy milyen előtagot használjanak az IPv6-címekhez, illetve mely útválasztókat használják. Ennek alternatívájaként a zebra/quagga nevű program használható a címek és az útválasztás automatikus beállításához.

Azzal kapcsolatban, hogyan állíthatók be az egyes alagutak az /etc/sysconfig/network fájlok segítségével, olvassa el az ifcfg-tunnel(5) parancs man oldalait.

A fenti áttekintés természetesen nem térhetett ki az IPv6 minden részletére. Az új protokoll mélyebb megismeréséhez az alábbi online dokumentációt és könyveket ajánljuk:

A vezetékes vagy vezeték nélküli hálózati kártya beállításához válassza ki a YaST Hálózati eszközök+Hálózati beállítások menüpontját. A modul elindítása után a YaST megjeleníti a Hálózati beállítások párbeszédablakot, amelynek négy lapja van: Általános beállítások, Áttekintés, Gépnév/DNS és Útválasztás.

Az Általános beállítások lapon az általános hálózati beállítások találhatók, például a NetworkManager használatának engedélyezése, az IPv6 és az általános DHCP-beállítások. További információkért lásd: 21.4.1.1. - Általános hálózati beállítások megadása .

Az Áttekintés fülön találhatók a telepített hálózati csatolók, és azok beállításaival kapcsolatos beállítások. A folyamat során megfelelően felismert kártyák a nevükkel együtt jelennek meg itt. Ebben a párbeszédablakban új hálózati kártya állítható be, távolítható el vagy módosítható egy meglévő konfiguráció. Az automatikusan fel nem ismert hálózati kártyák kézi beállításának leírása: 21.4.1.3. - Nem felderített hálózati kártya beállítása. Egy már beállított kártya konfigurációjának módosítása: 21.4.1.2. - Hálózati kártya beállításának módosítása.

A Gépnév/DNS lapon lehet beállítani a gép gépnevét és elnevezni a használandó kiszolgálókat. További információkért lásd: 21.4.1.4. - Kiszolgálónév és DNS beállítása.

Az Útválasztás lapon lehet beállítani az útválasztást. További információkért lásd: 21.4.1.5. - Útválasztás beállítása.

21.3. ábra - Hálózati beállítások¶

21.4.1.2. Hálózati kártya beállításának módosítása¶

Egy hálózati kártya beállításának módosításához válassza ki a kártyát a YaST Hálózati beállítások+Áttekintés lapján, majd kattintson a Szerkesztés gombra. Megjelenik a Hálózati címek beállítása párbeszédablak, amelynek Általános, Cím és Hardver lapjain megadhatja a kártya beállításait. A vezeték nélküli kártya beállításával kapcsolatos információ: 32.5. - Beállítás a YaST segítségével.

21.4.1.2.1. IP-címek beállítása¶

A hálózati kártya IP-címét, illetve az IP-cím meghatározásának módját a Hálózati kártya beállítása párbeszédablak Cím lapján lehet beállítani. IPv4- és IPv6-címek egyaránt használhatók. A hálózati kártyához a Nincs IP-cím érték (ami az eszközök nyalábolásakor hasznos), Statikusan hozzárendelt IP-címek (IPv4 vagy IPv6), illetve a DHCP és/vagy Zeroconf segítségével kiosztott Dinamikus címek állíthatók be.

Dinamikus címek használata esetén adja meg, hogy csak DHCP 4-et kíván használni (IPv4 esetén), csak DHCP 6-ot (IPv6 esetén), vagy DHCP 4-es és 6-os verzió-t.

Ha lehetséges, akkor a telepítéskor működő kapcsolattal rendelkező első hálózati kártya automatikusan DHCP-n keresztüli automatikus címhozzárendelésre lesz beállítva. Noteszgépek esetén, ahol a NetworkManager alapértelmezés szerint aktív, az összes hálózati kártya be lesz állítva.

Szintén DHCP-t kell használni, ha DSL-kapcsolattal rendelkezik, de az ISP (internetszolgáltató) nem adott statikus IP-címet. Ha a DHCP használata mellett döntött, akkor állítsa be a részleteket a YaST hálózatikártya-konfigurációs moduljában, a Hálózati beállítások párbeszédablak Általános beállítások lapján, a DHCP-kliens beállítások részben. Ha virtuális gépeket működtet, ahol a különböző gépek ugyanazon a csatolón keresztül kommunikálnak, akkor a megkülönböztetésükhöz szükség van egy DHCP-kliensazonosítóra.

A DHCP jó választás a kliensek konfigurációja során, de kiszolgálók beállítása esetén nem ideális megoldás. Statikus IP-cím beállítása:

1. Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. A Cím lapon válassza ki a Statikusan hozzárendelt IP-címek pontot.

3. Írja be az IP-cím értékét. IPv4- és IPv6-címek egyaránt használhatók. Az Alhálózati maszk mezőbe írja be a hálózati maszk értékét. Ha IPv6-címet használ, akkor az Alhálózati maszk-ot /64 formátumban adja meg.

   Beírhat egy teljesen megadott Gépnevet is a címhez, amely be fog íródni az /etc/hosts konfigurációs fájlba.

4. Nyomja meg a Tovább gombot.

5. A beállítás aktiválásához nyomja meg az OK gombot.

Statikus cím használata esetén a névkiszolgálók és az alapértelmezett átjáró nem lesznek automatikusan beállítva. A névkiszolgálók beállításához kövesse a 21.4.1.4. - Kiszolgálónév és DNS beállítása részben leírtakat. Egy átjáró beállításához kövesse az 21.4.1.5. - Útválasztás beállítása részben leírtakat.

21.4.1.2.2. Álnevek beállítása¶

Egy hálózati eszköz több IP-címmel is rendelkezhet. Ezeket álneveknek (aliasoknak) hívjuk.

	Az álnevek kompatibilitási funkciók
Ezeket címkéknek is nevezik és csak IPv4 hálózatokon működnek. Az IPv6 hálózatok figyelmen kívül hagyják. Az iproute2 hálózati csatoló egy vagy több címmel is rendelkezhet.

Hálózati kártya álnév beállítása YaST segítségével:

1. Válasszon ki egy kártyát a YaST hálózati kártya beállítására szolgáló moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. A Cím+További címek lapon kattintson a Hozzáadás gombra.

3. Adjon meg egy Álnevet, egy IP-címet majd a Hálózati maszkot. Az alias nevébe ne írja be a csatoló nevét.

4. Kattintson az OK gombra.

5. Nyomja meg a Tovább gombot.

6. A beállítás aktiválásához kattintson az OK gombra.

21.4.1.2.3. Az eszköznév és az udev-szabályok módosítása¶

Ha szükséges, a hálózati kártya eszközneve megváltoztatható. Szintén beállítható, hogy a hálózati kártyát felismerje-e az udev a hardvercím (MAC-cím) vagy a buszazonosító alapján. Ez utóbbi beállítás nagy kiszolgálókban előnyös, ahol leegyszerűsíti a kártyák üzem közbeni cseréjét. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következőképp állíthatók be:

1. Válasszon ki egy kártyát a YaST Hálózati beállítások moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. Lépjen át a Hardver lapra. Az aktuális eszköznév az Udev szabályok részben látható. Kattintson a Módosítás gombra.

3. Válassza ki, hogy az udev a kártyát MAC-cím vagy Buszazonosító alapján azonosítsa. Az aktuális MAC-cím és buszazonosító a párbeszédablakban látható.

4. Az eszköz nevének megváltoztatásához jelölje meg az Eszköznév megváltoztatása pontot és írja át a nevet.

5. Kattintson az OK, majd a Tovább gombra.

6. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

21.4.1.2.4. Hálózati kártya kernel-illesztőprogram megváltoztatása¶

Egyes hálózati kártyákhoz többféle kernel-illesztőprogram is használható. Ha a kártyát már beállította a YaST-tal, akkor a rendelkezésre álló, alkalmas modulok közül egy listából választhatja ki a kívánt kernel-illesztőprogramot. A kernel-illesztőprogramhoz paraméterek is megadhatók. Ezek a paraméterek YaST segítségével a következőképp állíthatók be:

1. Válasszon ki egy kártyát a YaST Hálózati beállítások moduljának Áttekintés lapján a felderített kártyák listájában, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. Lépjen át a Hardver lapra.

3. A Modulnév mezőben válassza ki a használni kívánt kernel-illesztőprogramot. A Paraméterek mezőben adja meg a kijelölt illesztőprogram paramétereit, paraméter=érték formátumban. Ha több paramétert kell megadni, szóközökkel válassza el őket.

4. Kattintson az OK, majd a Tovább gombra.

5. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

21.4.1.2.5. Hálózati eszköz aktiválása¶

A hagyományos ifup módszer használata esetén az eszköz beállítható, hogy rendszerindításkor, kábelcsatlakoztatáskor, a kártya felderítésekor vagy sose induljon el, illetve manuálisan legyen indítható. Az eszközindítás módosításához tegye a következőket:

1. A YaST-ban válassza ki a kártyát a felderített kártyák listájából a Hálózati eszközök+Hálózati beállítások részben, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. Az Általános lap Eszköz aktiválása menüpontjában válassza ki a kívánt bejegyzést.

   Ha rendszerindításkor kívánja elindítani az eszközt, akkor jelölje meg a Rendszerindításkor pontot. Ha a csatoló figyelje a fizikai kapcsolatot, akkor használja a Kábeles kapcsolat esetén lehetőséget. Az Üzem közbeni csatlakoztatáskor pont megjelölése esetén a csatoló a lehető leghamarabb aktiválódik. Ez hasonlít a Rendszerindításkor beállításhoz, az egyetlen tényleges különbség annyi, hogy nem jelez hibát, ha a csatoló rendszerindításkor még nincs jelen. A Kézzel beállítás esetén kézzel vezérelhető a csatoló, az ifup vagy a KInternet segítségével. A Soha beállítás kiválasztása esetén az eszköz egyáltalán nem fog elindulni. Az NFSroot használatakor beállítás hasonló, mint a Rendszerindításkor, de a csatoló nem áll le az rcnetwork stop parancs hatására. Akkor használja ezt, ha NFS vagy iSCSI gyökér fájlrendszert használ.

3. Nyomja meg a Tovább gombot.

4. A beállítás aktiválásához nyomja meg a Befejezés gombot.

Általában a hálózati csatolók aktiválására és deaktiválására csak a rendszergazda jogosult. Ha azt akarja, hogy a felhasználók is tudják aktiválni a csatolót a KInterneten keresztül, akkor jelölje meg a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontot.

21.4.1.2.6. Maximális átviteli egység beállítása¶

A csatolóhoz beállítható a maximális átviteli egység (maximum transmission unit, MTU). Az MTU a legnagyobb csomagméretet jelöli, byte-okban megadva. A nagyobb MTU a sávszélesség jobb kihasználását eredményezi. A nagyon nagy csomagok azonban eltömhetik egy időre a lassabb csatolókat, így megnövelik a többi csomag késését.

1. A YaST-ban válassza ki a kártyát a felderített kártyák listájából a Hálózati eszközök+Hálózati beállítások részben, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. Az Általános lapon válassza ki a kívánt pontot az MTU beállítása listából.

3. Kattintson a Tovább gombra.

4. A beállítás aktiválásához kattintson a Befejezés gombra.

21.4.1.2.7. Tűzfal beállítása¶

Anélkül, hogy meg kellene adni a részletes tűzfalbeállítást a Section “Configuring the Firewall with YaST” (Chapter 14, Masquerading and Firewalls, ↑Security Guide) részben leírt módon, az eszközbeállítás részeként meghatározhatja az eszköz alapvető tűzfalbeállítását. A következő műveleteket hajtsa végre:

1. Nyissa meg a YaST Hálózati eszközök+Hálózati beállítások modulját. Az Áttekintés lapon válasszon ki egy kártyát a felderített kártyák listájából, majd kattintson a Szerkesztés gombra.

2. Lépjen a Hálózati beállítások párbeszédablak Általános lapjára.

3. Határozza meg a tűzfalzónát, amelyhez a csatolót hozzá kell rendelni. A következő lehetőségek használhatók:

   Tűzfal kikapcsolva

   Ez a beállítás csak akkor látható, ha a tűzfal ki van kapcsolva és egyáltalán nem is fut. Csak akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külső tűzfallal védett hálózat része.

   Automatikus zónakiosztás

   Ez a beállítás csak akkor látható, ha a tűzfal be van kapcsolva. A tűzfal fut és a csatoló automatikusan hozzárendelődik egy tűzfalzónához. Az ilyen csatolókhoz az any kulcsszóval megjelölt, illetve a külső zóna lesz hozzárendelve.

   Belső zóna (Védtelen)

   A tűzfal fut, de nem kényszerít ki semmilyen szabályt a csatoló védelme érdekében. Akkor használja ezt a beállítást, ha a gép egy nagyobb, külső tűzfallal védett hálózat része. Akkor is hasznos, ha a gépben több hálózati csatoló található és a csatolók a belső hálózathoz csatlakoznak.

   Demilitarizált zóna

   A demilitarizált zóna egy további védelmi vonal a belső hálózat és a (rosszindulatú) internet előtt. A zónához rendelt gépek a belső hálózatról és az internetről is elérhetők, de a belső hálózat nem érhető el.

   Külső zóna

   A tűzfal fut a csatolón, és teljesen védi azt más – feltételezhetően rosszindulatú – hálózati forgalom ellen. Ez az alapértelmezett beállítás.

4. Kattintson a Tovább gombra.

5. Aktiválja a konfigurációt az OK gombra kattintással.

A modem beállítása a YaST vezérlőközpont Hálózati eszközök+Modem részében érhető el. Amennyiben a modem automatikus felismerése sikertelen volt, akkor azt a Modemeszközök fülön a Hozzáadás gomb megnyomásával lehet kézzel megtenni. A csatolót, amelyhez a modem csatlakozik, a Modemeszközök részben lehet megadni.

	CDMA- és GPRS-modemek
A támogatott CDMA- és GPRS-modemek ugyanúgy a YaST Modem moduljával állíthatók be, mint a normál modemek.

21.4. ábra - Modembeállítások¶

Alközpont (private branch exchange, PBX) használata esetén egy tárcsázási előtag megadására is szükség lehet. Ez gyakran egy nulla. Ezt az alközpont leírásából, vagy a megfelelő szabályzatból tudhatja meg. Azt is válassza ki, hogy hangfrekvenciás vagy hagyományos (megszakításos) tárcsázást kíván használni, illetve hogy a modem várjon-e tárcsahangra. Ha a modem alközponthoz csatlakozik, akkor az utóbbi beállítást nem szabad bekapcsolni.

A Részletek alatt állítsa be a baudsebességet és a modem inicializáló karaktersorozatait. Csak akkor változtassa meg ezeket a beállításokat, ha a modem nem került automatikusan felismerésre vagy ha speciális beállításokat igényel ahhoz, hogy az adatátvitel működjön. ISDN termináladapterek esetén általában ez a helyzet. Az OK gombra kattintva lépjen ki a párbeszédablakból. Ha a modem vezérlését a root jogosultságok nélküli, normál felhasználók számára is engedélyezni kívánja, jelölje meg a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontot. Ily módon az adminisztrátori jogosultsággal nem rendelkező felhasználó is aktiválhat vagy letilthat egy csatolót. A Tárcsázási előtag reguláris kifejezés részben adjon meg egy reguláris kifejezést. A KInternetnek a felhasználó által módosítható Előválasztó értéke meg kell, hogy feleljen ennek a reguláris kifejezésnek. Ha a mező üres marad, akkor a felhasználó adminisztrátori jogosultságok nélkül nem tud beállítani másik Előválasztó értéket.

A következő párbeszédablakban válassza ki az ISP-t (internetszolgáltatót). Ha az országban működő ISP-k előre meghatározott listájából kíván választani, akkor válassza ki az Ország menüpontot. Másik lehetőség, ha az Új elemre kattintással megnyit egy párbeszédablakot, amelyben megadhatók az ISP adatai. Ez a behívó kapcsolat és az ISP nevének, valamint az ISP által biztosított bejelentkezési név és jelszó megadását jelenti. Engedélyezze a Mindig kérdezzen rá a jelszóra lehetőséget, ha azt szeretné, hogy a jelszót minden csatlakozáskor meg kelljen adni.

Az utolsó párbeszédablakban további kapcsolati beállításokat adhat meg:

A Következő gomb visszavisz az eredeti párbeszédablakhoz, amely a modembeállítás összefoglalását jeleníti meg. Az OK gomb segítségével zárja be a párbeszédablakot.

A modul segítségével állíthat be a rendszerhez egy vagy több ISDN-kártyát. Ha a YaST nem ismeri fel az ISDN-kártyát, akkor kattintson az ISDN-eszközök lapon a Hozzáadás gombra és válassza ki kézzel a kártyát. Több csatoló is használható, de sok ISP csak egy csatolóhoz állítható be. A következő párbeszédablakokban adja meg a kártya megfelelő működéséhez szükséges ISDN-beállításokat.

21.5. ábra - ISDN beállítása¶

A következő párbeszédablakban (21.5. ábra - ISDN beállítása) válassza ki a használni kívánt protokollt. Az alapértelmezett az Euro-ISDN (EDSS1), de régebbi és nagyobb alközpontok esetében az 1TR6 menüpontot kell kiválasztani. Az Egyesült Államokban az NI1 elem a megfelelő. A megfelelő mezőben válassza ki az országot. Ezután a mellette levő mezőben megjelenik a megfelelő országkód. Végül adja meg a Körzetszám és az Előtag értékét (ha szükséges). Ha nem akarja naplózni a teljes ISDN-forgalmat, akkor törölje az ISDN-napló indítása pontot.

Az Eszköz aktiválása határozza meg, hogyan kell az ISDN-csatolót elindítani: a Rendszerindításkor hatására az ISDN-illesztőprogram minden rendszerindításkor inicializálásra kerül. Kézzel mód esetén az ISDN-illesztőprogramot root felhasználóként kell betölteni az rcisdn start parancs segítségével. A PCMCIA- vagy USB-eszközökhöz használt Hotplug az eszköz csatlakoztatása után tölti be az illesztőprogramot. Ha minden beállítást megadott, nyomja meg az OK gombot.

A következő párbeszédablakban adja meg az ISDN-kártya csatolótípusát és adja hozzá az ISP-ket egy meglévő csatolóhoz. A csatolók SyncPPP vagy RawIP típusúak lehetnek, de a legtöbb ISP SyncPPP módban működik, úgyhogy ennek leírása következik most.

21.6. ábra - ISDN csatoló beállítása¶

A Saját telefonszám az adott beállítástól függ:

Annak érdekében, hogy a kapcsolat a következő fizetési egység előtt lebontásra kerüljön, jelölje meg a Fizetendő egységek alapján négyzetet. Ne feledje el, hogy ez nem minden internet-szolgáltatónál működik. A csatornakötegelés (multilink PPP) is engedélyezhető a megfelelő négyzet megjelölésével. Végül a kapcsolathoz a tűzfalat lehet engedélyezni a Külső tűzfalcsatoló és a Tűzfal újraindítása kiválasztásával. Ha engedélyezni kívánja a normál, root jogosultság nélküli felhasználóknak is, hogy aktiválhassák vagy deaktiválhassák a csatolót, akkor jelölje meg a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontot.

A Részletek megnyit egy ablakot, ahol sokkal komplexebb kapcsolatminták találhatók, amelyek nem érdekesek az otthoni felhasználók számára. Az OK gomb kiválasztásával lépjen ki a Részletek párbeszédablakból.

A következő párbeszédablakban adja meg az IP-címmel kapcsolatos beállításokat. Ha a szolgáltatótól nem kapott statikus IP-címet, akkor jelölje meg a Dinamikus IP-cím lehetőséget. Ellenkező esetben a mezőkbe írja be a gép helyi IP-címét és a távoli IP-címet az ISP által megadott adatok alapján. Ha ez a csatoló lesz az internet felé vezető alapértelmezett útvonal, akkor jelölje meg az Alapértelmezett útvonal lehetőséget. Minden gépen csak egy alapértelmezett útvonal lehet. A Tovább gomb kiválasztásával lépjen ki a párbeszédablakból.

A következő párbeszédablak segítségével állítsa be az országot és válasszon ki egy szolgáltatót. A listában csak a hívással választható (call-by-call) szolgáltatók láthatók. Ha a szolgáltató nem szerepel a listában, akkor nyomja meg az Új gombot. Erre megnyílik A szolgáltató paraméterei párbeszédablak, amelyben meg kell adni az ISP részletes adatait. A telefonszám megadásakor a számjegyek közé ne írjon szóközt vagy vesszőt. Végül az ISP által megadott módon írja be a bejelentkezési nevet és jelszót. Ha kész, nyomja meg a Tovább gombot.

Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az Automatikus kapcsolódást, akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót) is. A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitöltő címet, mint például 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának IP-címét. Ha igény van rá, a kapcsolathoz megadható egy időkorlát – ennyi (másodperc) hálózati inaktivitás után a kapcsolat automatikusan megszakad. Erősítse meg a beállításokat a Tovább gomb megnyomásával. A YaST megjeleníti a beállított csatolók összegzését. A beállítások aktiválásához nyomja meg az OK gombot.

Néhány országban általános az internet kábeltévé-hálózaton keresztüli elérése. A kábeltévé-előfizető általában kap egy modemet, amely az egyik oldalon az antennakábelhez van csatlakoztatva, a másikon pedig egy számítógép hálózati kártyájához (egy 10Base-TG csavart érpárú kábellel). A kábelmodem ezután egy dedikált, fix IP-című internetkapcsolatot biztosít.

Az ISP által megadott utasításoktól függően a hálózati kártya beállításakor válassza ki a Dinamikus címek vagy Statikusan hozzárendelt IP-címek lehetőséget. Jelenleg a legtöbb szolgáltató DHCP-t használ. Egy statikus IP-cím gyakran egy speciális üzleti csomag része.

További információ a kábelmodemek beállításáról a Támogatási adatbázis megfelelő cikkében olvasható, amely online a http://en.opensuse.org/SDB:Setting_Up_an_Internet_Connection_via_Cable_Modem_with_SuSE_Linux_8.0_or_Higher címen érhető el.

A DSL-eszköz beállításához a YaST Hálózati eszközök szakaszban válassza ki a DSL modult. Ez a YaST modul több párbeszédablakból áll, amelyben a DSL-kapcsolat paraméterei adhatók meg az alábbi protokollok egyike alapján:

A DSL-beállítások áttekintése párbeszédablak DSL-eszközök lapján látható a telepített DSL-eszközök listája. A DSL-eszköz beállításának módosításához válassza ki a listából az eszközt, majd kattintson a Szerkesztés gombra. Ha a Hozzáadás gombra kattint, akkor kézzel állíthat be egy új DSL-eszközt.

A PPPoE-re vagy PPTP-re épülő DSL-kapcsolat beállításához a megfelelő hálózati kártya, helyes beállítása szükséges. Ha ezt még nem tette meg, akkor állítsa be a kártyát a Hálózati kártyák beállítása részben leírtaknak megfelelően (lásd: 21.4.1. - Hálózati kártya beállítása a YaST segítségével). DSL-kapcsolat esetén a címek automatikusan kioszthatók, de nem DHCP-n keresztül, éppen ezért a Dinamikus címek beállítás nem használható. Ehelyett a csatolóhoz adjon meg egy statikus helykitöltő címet, mint például a 192.168.22.1. Az Alhálózati maszk mezőben adja meg a 255.255.255.0 értéket. Önálló munkaállomás beállításakor hagyja az Alapértelmezett átjáró mezőt üresen.

Az IP-cím és az Alhálózati maszk menüpontban lévő értékek csak helykitöltők. Ezek csak a hálózati kártya inicializálásához szükségesek és semmi közük a valódi DSL-kapcsolathoz.

A DSL-beállítás megkezdéséhez (21.7. ábra - DSL beállítása ) először válassza ki a PPP módot és az Ethernet-kártyát, amelyhez a DSL-modem csatlakozik (a legtöbb esetben ez az eth0). Az Eszköz aktiválása mezőben adja meg, hogy a DSL-kapcsolatot ki kell-e építeni a rendszerindítási folyamat során. Kattintson a Felhasználó által, KInterneten keresztül vezérelt pontra, ha engedélyezni kívánja a normál, root jogosultság nélküli felhasználóknak is, hogy aktiválhassák vagy deaktiválhassák a csatolót a KInternet segítségével.

A párbeszédablakban kiválaszthatja az országot, majd választhat az ott működő számos ISP közül. A DSL-konfiguráció következő párbeszédablakainak részletei az eddigi beállításoktól függenek, ezért csak röviden említjük a következő bekezdésekben. A beállítások részletes leírását a párbeszédablakokban rendelkezésre álló részletes súgó tartalmazza.

21.7. ábra - DSL beállítása ¶

Ha egy önálló munkaállomáson kapcsolja be az Automatikus kapcsolódást, akkor adja meg a névkiszolgálót (DNS-kiszolgálót). A legtöbb ISP támogatja a dinamikus DNS használatát, ami azt jelenti, hogy a névkiszolgáló IP-címét minden kapcsolódáskor az ISP küldi el. Egyetlen munkaállomás esetén azonban akkor is be kell írni egy helykitöltő címet, például a 192.168.22.99. Ha az ISP nem támogatja a dinamikus DNS-t, akkor adja meg kézzel az ISP névkiszolgálójának az IP-címét.

A Tétlenségi időkorlát (másodperc) azt az időt adja meg, amennyi hálózati tétlenség után a kapcsolat automatikusan megszakításra kerül. A célszerű időkorlát hatvan és háromszáz másodperc között van. Ha az Automatikus kapcsolódás le van tiltva, akkor az automatikus szétkapcsolás megakadályozása érdekében érdemes az időkorlátot nullára állítani.

A T-DSL konfigurációja nagyon hasonlít a DSL beállításához. Csak válassza ki a T-Online-t szolgáltatóként és a YaST megnyitja a T-DSL konfigurációs párbeszédablakot. Ebben a párbeszédablakban adja meg a T-DSL-hez szükséges további információt – a vonalazonosítót, a T-Online számát, a felhasználói kódot és a jelszót. Ezek a T-DSL-re előfizetés után megkapott adatok közt vannak.

A NetworkManager azonban nem tökéletes megoldás minden helyzetre, ezért továbbra is van lehetőség a választásra a hálózati kapcsolatok hagyományos kezelése (ifup) és a NetworkManager között. Ha a NetworkManager segítségével akarja kezelni a hálózati kapcsolatokat, akkor kapcsolja be a NetworkManagert a YaST Hálózati beállítások moduljában, az Section “Enabling NetworkManager” (Chapter 5, Using NetworkManager, ↑Start-Up) részben leírt módon. Példahelyzetek listája, valamint a NetworkManager beállításának és használatának részletes leírása: Chapter Using NetworkManager (↑Start-Up).

Néhány különbség az ifup és a NetworkManager között:

A NetworkManager segítségével beállított egyes hálózati kapcsolatok beállításai konfigurációs profilokban vannak eltárolva. A NetworkManager vagy a YaST segítségével beállított rendszer-kapcsolatok az /etc/sysconfig/network/ifcfg-* fájlokban találhatók. Bármely, a felhasználó által megadott kapcsolat a GNOME esetén a GConf-ban, a KDE esetén pedig a $HOME/.kde4/share/apps/networkmanagement/* fájlokban tárolódik.

Amennyiben nincs beállítva profil, a NetworkManager Auto $INTERFACE-NAME néven automatikusan létrehoz egyet. Ezzel beállítások nélkül is megkísérli a kapcsolatok kezelését, amennyi esetében csak (biztonságosan) lehetséges. Ha nem megfelelőek az automatikusan létrehozott profilok, akkor azok a KDE vagy a GNOME által biztosított beállítófelületekben módosíthatók. További információért lásd: Section “Configuring Network Connections” (Chapter 5, Using NetworkManager, ↑Start-Up).

A központilag felügyelt számítógépeken bizonyos NetworkManager-funkciók a PolicyKit segítségével felügyelhetők vagy letilthatók. Például a felhasználó számára engedélyezett lehet az adminisztrátor által beállított kapcsolat módosítása, vagy engedélyezni lehet a felhasználónak, hogy saját hálózati kapcsolatot hozzon létre. A megfelelő NetworkManager irányelv megtekintéséhez, vagy módosításához a PolicyKit grafikus Authorizations eszközét kell elindítani. A bal oldalon található fastruktúrában kersse meg a network-manager-settings bejegyzést. A PolicyKit bemutatása és használatának részletes ismertetése a következő helyen található: Chapter PolicyKit (↑Security Guide).

Ez a rész áttekintést nyújt a hálózati konfigurációs fájlokról és bemutatja céljukat, valamint az általuk használt formátumot.

# Destination     Dummy/Gateway     Netmask            Device
#
127.0.0.0         0.0.0.0           255.255.255.0      lo
204.127.235.0     0.0.0.0           255.255.255.0      eth0
default           204.127.235.41    0.0.0.0            eth0
207.68.156.51     207.68.145.45     255.255.255.255    eth1
192.168.0.0       207.68.156.51     255.255.0.0        eth1

prefix/length     gateway -            [interface]

prefix            gateway length       [interface]

ipv4-network      gateway ipv4-netmask [interface]

2001:db8:abba:cafe::/64 2001:db8:abba:cafe::dead  -            eth0
208.77.188.0/24         208.77.188.166            -            eth0

2001:db8:abba:cafe::    2001:db8:abba:cafe::dead 64            eth0
208.77.188.0            208.77.188.166           24            eth0

208.77.188.0            208.77.188.166           255.255.255.0 eth0

# Our domain
search example.com
#
# We use dns.example.com (192.168.1.116) as nameserver
nameserver 192.168.1.116

127.0.0.1 localhost
192.168.2.100 jupiter.example.com jupiter
192.168.2.101 venus.example.com venus

loopback     127.0.0.0
localnet     192.168.0.0

# We have named running
order hosts bind
# Allow multiple address
multi on

passwd:     compat
group:      compat

hosts:      files dns
networks:   files dns

services:   db files
protocols:  db files

netgroup:   files
automount:  files nis

A konfigurációt a konfigurációs fájlba írás előtt tesztelheti. Állítsa be a tesztkonfigurációt az ip parancs segítségével. A kapcsolat a ping paranccsal tesztelhető. A régi konfigurációs eszközök, az ifconfig és a route, szintén rendelkezésre állnak.

Az ip, ifconfig és a route parancs közvetlenül módosítja a hálózati konfigurációt a konfigurációs fájlba való mentés nélkül. Ha a konfigurációt nem a megfelelő konfigurációs fájlokban adta meg, akkor a módosított hálózati konfiguráció a rendszer újraindításakor elveszik.

21.6.2.2. Kapcsolat tesztelése a ping paranccsal¶

A ping parancs egy általános eszköz a TCP/IP kapcsolat működésének tesztelésére. Ez az ICMP protokollal kis adatcsomagot, ECHO_REQUEST datagramot küld a célgépnek, és azonnal választ kér. Ha ez működik, akkor a ping egy üzenetet jelenít meg, amely jelzi, hogy a hálózati kapcsolat alapszinten működik.

A ping nem csak a két számítógép közötti kapcsolat működését teszteli. A kapcsolat minőségével kapcsolatos alapszintű információt is biztosít. A 21.10. példa - A ping parancs kimenete példát mutat a ping kimenetére. A sorok – az első kivételével – az átvitt csomagokkal, csomagvesztéssel és a ping teljes futási idejével kapcsolatos kapcsolatos adatokat tartalmaznak.

Célként megadhat gépnevet vagy IP-címet, például: ping example.com vagy ping 192.168.3.100. A program addig küld csomagokat, amíg meg nem nyomja a Ctrl+C billentyűkombinációt.

Ha csak a kapcsolat működését kívánja ellenőrizni, akkor a -c kapcsolóval korlátozhatja a csomagok számát. A ping három csomagra korlátozásához például adja ki a ping -c 3 example.com parancsot.

21.10. példa - A ping parancs kimenete¶

ping -c 3 example.com
PING example.com (192.168.3.100) 56(84) bytes of data.
64 bytes from example.com (192.168.3.100): icmp_seq=1 ttl=49 time=188 ms
64 bytes from example.com (192.168.3.100): icmp_seq=2 ttl=49 time=184 ms
64 bytes from example.com (192.168.3.100): icmp_seq=3 ttl=49 time=183 ms
--- example.com ping statistics ---
3 packets transmitted, 3 received, 0% packet loss, time 2007ms
rtt min/avg/max/mdev = 183.417/185.447/188.259/2.052 ms

Az alapértelmezett időtartam a két csomag között egy másodperc. Az időtartam a ping -i kapcsolójával módosítható. A ping időtartamának tíz másodpercre növeléséhez adja ki a ping -i 10 example.com parancsot.

Több hálózati eszközzel rendelkező rendszerben hasznos lehet a ping csomagot adott csatolócímen keresztül küldeni. Ehhez használja a -I kapcsolót a kiválasztott eszköz nevével, például: ping -I wlan1 example.com.

A ping parancs kapcsolóival és használatával kapcsolatos információért adja ki a ping -h parancsot, vagy tekintse meg a ping (8) kézikönyvoldalát.

	IPv6-címek pingelése
Az IPv6 címekhez használja a ping6 parancsot. Link-local címek pingeléséhez az -l paraméter használatával meg kell adni a meg kell adni a csatoló nevét. Amennyiben a cím elérhető az eth1 csatolón keresztül, akkor az alábbi parancs használható: ping6 -I eth1 fe80::117:21ff:feda:a425

21.6.2.3. Hálózat beállítása az ifconfig segítségével¶

Az ifconfig egy hálózatbeállító eszköz.

	ifconfig és ip
Az ifconfig eszköz elavult. Használja inkább az ip-t. Az ip-vel ellentétben az ifconfig csak csatolóbeállításhoz használható. A csatoló neve maximálisan 9 karakter lehet.

Argumentumok nélkül az ifconfig az aktuális aktív csatolók állapotát mutatja meg. Az ábrán (21.11. példa - Az ifconfig parancs kimenete) láthatóan az ifconfig jó elrendezésű és részletes kimenettel rendelkezik. A kimenet az eszköz MAC-címével kapcsolatos adatokat is tartalmaz (a HWaddr érték az első sorban).

21.11. példa - Az ifconfig parancs kimenete¶

eth0      Link encap:Ethernet  HWaddr 00:08:74:98:ED:51
          inet6 addr: fe80::208:74ff:fe98:ed51/64 Scope:Link
          UP BROADCAST MULTICAST  MTU:1500  Metric:1
          RX packets:634735 errors:0 dropped:0 overruns:4 frame:0
          TX packets:154779 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:1
          collisions:0 txqueuelen:1000
          RX bytes:162531992 (155.0 Mb)  TX bytes:49575995 (47.2 Mb)
          Interrupt:11 Base address:0xec80

lo        Link encap:Local Loopback
          inet addr:127.0.0.1  Mask:255.0.0.0
          inet6 addr: ::1/128 Scope:Host
          UP LOOPBACK RUNNING  MTU:16436  Metric:1
          RX packets:8559 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0
          TX packets:8559 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0
          collisions:0 txqueuelen:0
          RX bytes:533234 (520.7 Kb)  TX bytes:533234 (520.7 Kb)    

wlan1     Link encap:Ethernet  HWaddr 00:0E:2E:52:3B:1D
          inet addr:192.168.2.4  Bcast:192.168.2.255  Mask:255.255.255.0
          inet6 addr: fe80::20e:2eff:fe52:3b1d/64 Scope:Link
          UP BROADCAST NOTRAILERS RUNNING MULTICAST  MTU:1500  Metric:1
          RX packets:50828 errors:0 dropped:0 overruns:0 frame:0
          TX packets:43770 errors:0 dropped:0 overruns:0 carrier:0
          collisions:0 txqueuelen:1000
          RX bytes:45978185 (43.8 Mb)  TX bytes:7526693 (7.1 MB)

Az ifconfig használatával és kapcsolóival kapcsolatos információért adja ki az ifconfig -h parancsot, vagy használja az ifconfig (8) kézikönyvoldalát.

21.6.2.4. Útválasztás beállítása a route paranccsal¶

A route az IP útválasztási tábla kezelésére szolgáló program. Ennek segítségével megjeleníthető az útválasztási konfiguráció, illetve utak vehetők fel és távolíthatók el.

	route és ip
A route program elavult. Használja inkább az ip-t.

A route különösen akkor hasznos, ha az útválasztási konfigurációval kapcsolatos gyors és érthető adatokra van szüksége az útválasztással kapcsolatos problémák meghatározásához. Az aktuális útválasztási konfiguráció megjelenítéséhez adja ki a route -n parancsot root felhasználóként.

21.12. példa - A route -n parancs kimenete¶

route -n
Kernel IP routing table
Destination     Gateway         Genmask         Flags   MSS Window  irtt Iface
10.20.0.0       *               255.255.248.0   U         0 0          0 eth0
link-local      *               255.255.0.0     U         0 0          0 eth0
loopback        *               255.0.0.0       U         0 0          0 lo
default         styx.exam.com   0.0.0.0         UG        0 0          0 eth0

A route használatával és kapcsolóival kapcsolatos információért adja ki a route -h parancsot, vagy tekintse meg a route (8) kézikönyvoldalát.

A fentebb említett konfigurációs beállítási fájloktól függetlenül számos parancsfájl létezik, amely hálózati programot tölt be a gép rendszerindítása alatt. Ezek azonnal elindulnak, amint a gép az egyik többfelhasználós futási szintre kapcsol. A parancsfájlok egy részének leírása: 21.9. táblázat - Néhány indító parancsfájl a hálózati programokhoz.

A YaST automatikusan beállítja az smpppd által biztosított kapcsolatokat. A tényleges behívóprogramok, a KInternet és cinternet szintén előre beállításra kerültek. Kézi beállításra csak az smpppd olyan további funkcióinak beállításához van szükség, mint például a távoli vezérlés.

Az smpppd konfigurációs fájlja az /etc/smpppd.conf. Alapértelmezés szerint ez nem engedélyezi a távoli vezérlést. A konfigurációs fájl legfontosabb beállításai:

Az smpppd-vel kapcsolatos információ az smpppd(8) és smpppd.conf(5) kézikönyvoldalon érhető el.

A KInternet és a cinternet segítségével vezérelhető a helyi vagy távoli smpppd. A cinternet a grafikus felülettel rendelkező KInternet parancssori megfelelője. Ezeknek a segédprogramoknak a távoli smpppd-vel való használatához kézzel vagy a kinternet segítségével módosítsa az /etc/smpppd-c.conf konfigurációs fájlt. Ez a fájl csak négy paramétert tartalmaz:

Az smpppd aktív, próbálja meg elérni. Például a cinternet --verbose --interface-list paranccsal. Ha nehézségei vannak ezen a ponton, akkor tekintse meg az smpppd-c.conf(5) és cinternet(8) kézikönyvoldalt.