Tartalomjegyzék
Kivonat
Több operációs rendszer párhuzamos használatakor gyakran szükség lehet a fájlok cseréjére közöttük. A különböző operációs rendszerek ugyanazon gép különböző partícióin lehetnek, vagy a hálózat egy másik gépén. A fájlcserének különböző megközelítései vannak, különböző utasításokkal és lehetséges buktatókkal.
![]() | Csak otthoni hálózaton alkalmazható megoldások |
|---|---|
Az alábbi megoldásokat ne használja máshol, csak a saját, megbízható hálózatán, amely tűzfallal védve van. Nagy biztonságú megoldások kialakítása túlmutat ezen fejezet témakörén. | |
Az adatcsere az alábbi feladatok egyikét foglalhatja magába:
Az adat másolása az adatok egyik rendszerről a másikra történő továbbítását jelenti. Ennek eredménye két teljesen hasonló adat a forrás-, valamint a célrendszeren.
Az adatszinkronizáció az adatmásolás egy speciális formája. Amennyiben az adat módosul az egyik számítógépen, akkor a szinkronizációt követően ez módosul a másik számítógépen is. Például, ha a hordozható számítógépen egy fájl módosítása kerül, akkor a módosított fájlnak meg kell jelennie az asztali gépen is.
A megosztás egy kliens/kiszolgáló kapcsolat létrejöttét jelenti. A kiszolgáló fájlokat bocsát a kliens rendelkezésére. A fájl módosításakor a módosítás nem a kliensen, hanem a kiszolgálón történik. A fájlkiszolgálók tipikusan nagy mennyiségű klienst szolgálnak ki párhuzamosan.
Az alábbi listában a fájlátvitellel kapcsolatos néhány lehetséges megoldás kerül felsorolásra:
Sok felhasználónak előtelepített operációs rendszer van a számítógépén, amely mellett külön partíción Linuxot használ. További információért lásd: 34.4. - Fájlok elérése különböző operációs rendszereken, ugyanazon a gépen.
Mentse az adatokat bármilyen adathordozóra (CD, DVD, USB pendrive, vagy külső merevlemez), majd csatlakoztassa ezeket a célgépre és másolja le a fájlokat. Ez a megoldás olcsó, könnyen kezelhető és egyszerű, Azonban mindkét számítógépen szükség van a megfelelő meghajtókra és portokra. Ezen kívül az operációs rendszereknek ismerniük kell az alkalmazott fájlrendszert.
A média alkalmas alkalmankénti, korlátozott méretű fájlok átvitelére. Amennyiben állandó megoldásra van szükség, akkor ezeket célszerű hálózatba kötni.
Telepítsen egy kiszolgálót valamelyik gépen, kapcsolja a kiszolgálóhoz a klienst és mozgassa át az adatokat kiszolgálóról a kliensre. Különböző protokollok állnak rendelkezésre az adattovábbításhoz, ezért célszerű a feladat elvégzéséhez legmegfelelőbbet kiválasztani.
A kliens/kiszolgáló beállításhoz nagyobb tapasztalatra és karbantartásra van szükség, de jobban illeszkedik a több rendszer közötti rendszeres adatátvitelhez. Amennyiben állandó fájlcserére van szükség, akkor kliens/kiszolgáló-alapú megoldást célszerű választani. Ez a módszer nem korlátozza az átvihető adatok mennyiségét. Lásd: 34.2. - Hozzáférési módok.
Ez a megoldás kapcsolatot igényel a különböző hálózatok között és ezzel ez a fejezet nem foglalkozik. Ebben az esetben a fájlmozgatást úgy kell elvégezni, mintha a két számítógép nem kapcsolódna hálózathoz.
Az alábbi hozzáférési módok és protokollok a fájlátvitelhez és a fájlmegosztáshoz illeszkednek.
FTP (File Transfer Protocol) használata javasolt, amennyiben különböző felhasználók közötti gyakori adatcsere szükséges. Állítson be egy FTP-kiszolgálót az egyik rendszeren és azt egy kliensen keresztül érje el. Számos grafikus FTP-kliensprogram áll rendelkezésre Windows, MacOS és Linux operációs rendszerekre. Az FTP-kiszolgáló felhasználástól függően engedélyezze az írási és olvasási jogokat. További információért lásd: 34.5.4. - Fájlmásolás FTP segítségével.
Az NFS (Network File System) egy kliens/kiszolgáló-rendszer. A kiszolgáló kiexportál egy vagy több könyvtárat, amelyet a kliens képes beimportálni. További információért lásd: 26. fejezet - Fájlrendszer megosztása NFS segítségével.
Használja az NFS megosztást különböző felhasználók gyakori fájlmegosztásához. Általában ez a protokoll sokkal gyakoribb a Linux világban, mint a Windows világban. Az NFS export jól integrálható a Linux rendszerekhez és az importált könyvtárstruktúra a helyi mappákhoz hasonló módon tallózható. A beállításoktól függően mindkét kiszolgálón engedélyezze az írás vagy olvasás jogokat. Általában, otthoni felhasználók esetén érdemes engedélyezni az írást és az olvasást is.
Használja az rsync protokollt az olyan nagy mennyiségű adatokat tartalmazó kötetek szinkronizációjára, amelyek jelentős mértékben nem változnak. Ez Linux és Windows rendszereken egyaránt elérhető. Ennek egy tipikus felhasználási területe az adatmentések kezelése. Az rsync paranccsal kapcsolatban további információ a man oldalakon, valamint a következő fejezetben található: 34.5.2. - Fájlmásolás rsync használatával.
A Unison az rsync egy alternatívája. Rendszeres fájlszinkronizálásra használják különböző számítógépek között, de megvan az az előnye, hogy kétirányú szinkronizációt valósít meg. A Unison paranccsal kapcsolatban további információ a man oldalakon, valamint a következő fejezetben olvasható: 34.5.3. - Fájlok átvitele Unison használatával. A Unison Linux és Windows operációs rendszerekhez is elérhető.
A CSync a Unison alternatívája. A Unison megoldásához hasonlóan kétirányú fájlszinkronizációt valósít meg. Azonban architektúrája moduláris, így funkcionalitása bővítmények használatával kiterjeszthető. További információ a http://www.csync.org weboldalon található.
A Samba egy kliens/kiszolgáló-rendszer, valamint egy az SMB protokoll megvalósítása. Gyakran Windows hálózatokon kerül felhasználásra, de más operációs rendszereket is támogat. A Samba megoldással kapcsolatos további információ a következő fejezetben olvasható: 27. fejezet - Samba.
Használja a Samba-t, ha különböző felhasználók között, nagyon gyakran kell fájlokat megosztani, különösen Windows operációs rendszerek számára. Csak Linuxos környezeteben nem szokás Samba-t használni, helyette az NFS alkalmazása javasolt. A Samba kiszolgáló beállításával kapcsolatban a következő fejezetben talál további információt: 34.8. - Fájlok megosztása Linux és Windows között Samba használatával
Az SSH (Secure Shell) biztonságos kapcsolatot biztosít két számítógép között. Az SSH alkalmazáscsomag néhány parancsot és a felhasználók hitelesítésére nyilvános kulcsú titkosítást használ. További információkért lásd: Chapter SSH: Secure Network Operations (↑Security Guide).
Használjon SSH protokollt, amennyiben eseti alkalommal, nem biztonságos hálózaton keresztül fájlokat másol. Habár létezik hozzá grafikus felület, az SSH inkább parancssori eszköznek tekinthető, amely Linux és Windows rendszerekhez is elérhető.
Ebben a fejezetben az Ethernet keresztkábel (cross kábel) segítségével történő fájlcseréről lesz szó.
Amire szükség lesz:
Ethernet keresztkábel (cross kábel). Ezzel kapcsolatos további információ a következő fejezetben található: http://en.wikipedia.org/wiki/Ethernet_crossover_cable
openSUSE mindkét számítógépen
Létesített kapcsolat. Lásd:Section “General Notes on File Sharing and Network Browsing” (Chapter 5, Accessing Network Resources, ↑KDE User Guide).
A következő műveleteket hajtsa végre:
Eljárás 34.1. GNOME
Indítsa el a Nautilust.
Válassza ki a +.
Válassza ki a legördülő menüből az -t.
Adja meg a távoli kiszolgáló IP-címét és portszámat (az alapértelmezett érték a 22).
Adja meg a távoli gépen található, megnyitni kívánt mappa nevét.
Nyomja meg a gombot.
Eljárás 34.2. KDE
Indítsa el a Dolphint.
Válassza ki a menüpontban, a ikont. Amennyiben a panel nem látható, akkor ++.
A hálózat típusát állítsa át -ra.
Adjon meg bármilyen elnevezést, majd a megfelelő felhasználói nevet, IP-címet, portot (22-es az alapértelmezett) és a távoli számítógép mappáját. Lehetőség van ehhez a kapcsolathoz egy ikont létrehozni, az alatta található kapcsoló engedélyezésével. Ez az ikon a Dolphin lapján jelenik majd meg.
Nyomja meg a gombot.
A megnyíló új ablak tartalmazni fogja a távoli számítógépen található fájlokat.
Az új számítógépeket általában előtelepített Windows operációs rendszerekkel szállítják. Amennyiben egy telepített Linux rendszere van egy másik partíción, akkor előfordulhat, hogy szüksége van a két operációs rendszer között fájlok cseréjére.
Alapértelmezés szerint a Windows nem képes olvasni a Linux partíciókat. Amennyiben fájlokat kíván cserélni a két operációs rendszer között, akkor létre kell hoznia egy erre alkalmas „partíciót”. Amennyiben közvetlenebb elérésre van szüksége, akkor látogasson el a http://www.fs-driver.org/ weboldalra ahonnan letölthető a Windowsról az ext2 fájlrendszert elérő illesztőprogram. A Windows az alábbi fájlrendszereket használja, amelyek Linux operációs rendszerről elérhetők:
Az MS-DOS, a Windows 95 és a 98 is különböző típusát használja ennek a fájlrendszernek. A YaST segítségével létrehozható egy ilyen fájlrendszer. Lehetőség van a FAT partícióra írni és olvasni a Linux operációs rendszeren keresztül. A FAT partíció mérete (és egy fájl maximális mérete) a FAT fájlrendszer verziójától függ. További információ a különböző FAT fájlrendszerekkel kapcsolatban a http://en.wikipedia.org/wiki/VFAT weboldalon található.
Az NTFS fájlrendszert a Windows NT, Windows 2000, Windows XP, Windows Server 2003 és a Windows Vista operációs rendszer használja. Az openSUSE operációs rendszer segítségével írni is lehet az NTFS fájlrendszerre. Az NTFS-3g megoldással kapcsolatos további információ a http://en.opensuse.org/NTFS-3g weboldalon található.
A telepítés során az openSUSE operációs rendszer felismeri a számítógépen található Windows partíciókat. A Linux rendszer indítása után a Windows fájlrendszer általában felcsatolásra kerül. A következő módokon lehet lehet elérni a Windows partíciókon található fájlokat:
Nyomja meg az Alt+F2 gombot és írja be a sysinfo:/ parancsot. Egy új ablak jelenik meg, amelyben a számítógép jellemzői láthatók. A tartalmazza a partíciók listáját. Keresse meg azokat, amelyek fájlrendszertípusa ntfs vagy vfat majd válassza ki ezeket a bejegyzéseket. Amennyiben a partíció nincs felcsatolva, a KDE felcsatolja ezeket és megjeleníti tartalmukat.
Listázza ki a /windows könyvtár tartalmát, ahol a Windows meghajtók találhatók egy vagy több könyvtárban. Például a /windows/c mappában a Windows C:\ partíciója található.
![]() | Windows partíciók elérésének megváltoztatása |
|---|---|
Alaphelyzetben, a véletlen károkozás elkerülése érdekében a Windows partíciókat a felhasználók csak olvashatják. Ahhoz, hogy a felhasználók teljes hozzáférést kapjanak a felcsatolt Windows partíciókhoz, meg kell változtatni a felcsatolás módját. A vfat felcsatolásával kapcsolatos további információ a mount parancs, az NTFS-sel kapcsolatban pedig az | |
A Linux operációs rendszer számos protokollt biztosít a számítógépek közötti fájlmásoláshoz. Az, hogy melyik protokollt használja, az attól függ, hogy mennyi erőfeszítést kíván befektetni, és szüksége van-e arra, hogy a választott megoldás kompatibilis legyen a jövőbeni Windows telepítésekkel. A következő fejezetekben különböző lehetőségek kerülnek bemutatásra, amelyek segítségével fájlokat lehet másolni a Linux operációs rendszert futtató számítógépek között. Győződjön meg arról, hogy a hálózati kapcsolat működik, mert ez elengedhetetlen feltétele az adatátvitelnek. Minden bemutatott lehetőség alapfeltétele a hálózaton működő névfeloldás. Amennyiben a hálózaton nincs névszolgáltatás, akkor használjon közvetlenül IP-címeket, vagy az összes kliensgépen adja hozzá az IP-címeket a megfelelő gépnevekkel az /etc/hosts fájlhoz.
Az alábbi IP-címeket és gépneveket használjuk a példában:
|
Célgép neve |
|
|
Célgép IP-címe |
|
|
Forrásgép neve |
|
|
Forrásgép IP-címe |
|
|
Felhasználó |
|
A következő feltételeknek kell megfelelnie azoknak a számítógépeknek, amelyeket SSH-n keresztül kíván elérni:
Amennyiben gépnevet használ, győződjön meg arról, hogy minden gépnév, mindkét számítógépen szerepel a /etc/hosts fájlban (lásd: 21.6.1.6. - /etc/hosts). Amennyiben az SSH-t IP-címekkel használja, akkor semmit sem kell módosítani.
Tűzfal használata esetén ki kell nyitni az SSH portot. Ehhez el kell indítani a YaST + modulját. Menjen az részhez és ellenőrizze, hogy az szerepel-e a listában. Amennyiben nem, akkor válassza ki az lehetőséget a legördülő menüből és nyomja meg a gombot. Hagyja jóvá a módosításokat és lépjen ki a YaST-ból a , majd a gomb megnyomásával.
Ahhoz, hogy fájlokat másoljon egyik számítógépről a másikra, tudnia kell, hogy a fájlok hol találhatók. Például a /srv/foo_file fájl a jupiter.example.com számítógépről történő másolásához használja az alábbi scp parancsot (a pont a jelenlegi könyvtárat mutatja, amely a másolás célja):
scp tux@jupiter.example.com:/srv/foo_file .
Teljes könyvtárstruktúra másolásához használja rekurzív módban az scp parancsot:
scp -r tux@jupiter.example.com:/srv/foo_directory .
Amennyiben a hálózatban nincs névfeloldás, akkor közvetlenül az IP-címeket kell használni:
scp tux@192.168.2.100:/srv/foo_file .
Amennyiben nem tudja pontosan, hogy a fájlok hol találhatók, akkor használja az sftp parancsot. Az SFTP-vel történő fájlmásolás mind a KDE, mind a GNOME környezetben rendkívül egyszerű. A következő műveleteket hajtsa végre:
Nyomja meg az Alt+F2 billentyűkombinációt.
Írja be a következőket (a saját gépének megfelelő neveket használva):
sftp://tux@jupiter.example.com
Hagyja jóvá a hitelesítéssel kapcsolatos kérdést és adja meg a tux felhasználó jelszavát a jupiter.example.com számítógépen.
Húzza át a szükséges fájlokat és könyvtárakat az asztalra vagy egy helyi könyvtárba.
A KDE egy fish elnevezésű protokollt is használ, amely akkor használható, ha az sftp nem érhető el. Ennek a protokollnak a használata hasonló az sftp-hez. Csak cserélje le az URL sftp protokoll előtagját a fish-re:
fish://tux@jupiter.example.com
Az rsync egyaránt hasznos eszköz archiváláshoz és fájlátvitelhez és egy démonon keresztül képes kiajánlani egy könyvtárat a hálózaton (lásd: 34.3. eljárás - rsync szinkronizáció beállítása).
Mielőtt fájlokat és könyvtárakat kezdene el szinkronizálni az rsync használatával, győződjön meg arról, hogy az alábbi követelmények teljesülnek:
Az rsync csomag telepítve van.
Azonos felhasználók vannak mindkét rendszeren.
Elegendő hely áll rendelkezésre a kiszolgálón.
Amennyiben ki akarja használni az rsync-ben rejlő lehetőségeket, akkor győződjön meg arról, hogy az rsyncd telepítve van azon a gépen, amelyet kiszolgálóként használ.
Az rsync alapvető működési módja nem igényel speciális beállításokat. Az rsync teljes könyvtárakat képes egy másik számítógépre szinkronizálni. A használata nem sokban különbözik az olyan eszközökétől, mint amilyen az scp. A következő parancs mentést készít a tux felhasználó saját könyvtáról a jupiter kiszolgálóra:
rsync -Hbaz -e ssh /home/tux/ tux@jupiter:backup
A mentés visszaállítására használja a következő parancsot (a -b kapcsoló használata nélkül):
rsync -Haz -e ssh tux@jupiter:backup /home/tux/
Az rsync teljes funkcionalitásának kihasználásához indítsa el az rsync démont az egyik számítógépen. Ebben a módban lehetőség van szinkronizációs pontok (modulok) létrehozására, amelyek felhasználó nélkül is elérhetők. Az rsyncd démon használatához, a következőket kell tenni:
Eljárás 34.3. rsync szinkronizáció beállítása¶
Jelentkezzen be root felhasználóként és telepítse az rsync csomagot.
Állítsa be a szinkronizációs pontot a /etc/rsyncd.conf fájlban. Adjon meg egy pontot: a nevét szögletes zárójelben és a path kulcsszót az alábbi példa szerint:
[FTP] path = /srv/ftp comment = An Example
Indítsa el az rsyncd démont root felhasználóként a rcrsyncd start parancs használatával. Ahhoz, hogy az rsync szolgáltatás automatikusan elinduljon a számítógép indulásakor futtassa az insserv rsyncd parancsot.
Listázza ki az /srv/ftp könyvtárban található összes fájlt (figyeljen a két kettőspontra):
rsync -avz jupiter::FTP
Az átvitel elindításához adja meg a célkönyvtárat (ebben a példában az aktuális könyvtárat a pont jelzi):
rsync -avz jupiter::FTP .
Alapértelmezés szerint a fájlok nem kerülnek törlésre az rsync szinkronizáció során. A törlés beállításához a --delete kapcsolót kell használni. Azért, hogy a --delete kapcsoló véletlenül ne távolítsa el az újabb fájlokat, érdemes inkább a --update kapcsolót használni. Minden felmerülő ütközést kézzel kell feloldani.
Mielőtt két különböző számítógép között a fájl- és könyvtár-szinkronizációhoz a Unison-t használja, győződjön meg róla, hogy az alábbi követelmények teljesülnek:
Telepítve van a unison csomag.
Elegendő lemezterület áll rendelkezésre a helyi és a távoli számítógépen.
A Unison teljes funkcionalitásának kihasználása érdekében győződjön meg arról, hogy a Unison telepítve van és fut a távoli számítógépen is.
Abban az esetben, ha segítségre van szüksége, futtassa a Unison parancsot a -doc topics kapcsolóval, amelynek hatására megjelennek az elérhető fejezetek.
Állandó beállítások használatához a Unison lehetőséget biztosít profilok létrehozására, amelyben megadhatók a Unison beállításai, mint a szinkronizálandó könyvtárak (roots), a figyelmen kívül hagyandó fájlok és egyéb beállítások. A profilok szöveges fájlokban kerülnek tárolásra a ~/.unison könyvtárban *.prf kiterjesztéssel.
A könyvtárak szinkronizációjához a Unison grafikus felületen keresztül a következőket kell tenni:
Indítsa el a Unisont az Alt+F2 billentyűzetkombináció lenyomásával és a unison parancs beírásával.
A Unison első alkalommal, bármilyen kapcsoló nélkül történő futtatásakor meg kell adni a forráskönyvtárat. Adja meg a szinkronizálandó forráskönyvtárat és nyomja meg az gombot.
Adja meg a célkönyvtárat. Ez lehet helyi vagy távoli könyvtár. Amennyiben egy távoli könyvtárat akar szinkronizálni, válasszon egy módszert (SSH, RSH vagy Socket) és adjon meg egy gépnevet és egy felhasználót.
Amennyiben még korábban nem szinkronizálta ezt a két könyvtárat, egy figyelmeztetőablak jelenik meg, hogy a Unison összehasonlítja ezeknek a könyvtáraknak a tartalmát. Zárja le a figyelmeztetőablakot az gomb megnyomásával és várjon, amíg a Unison összegyűjti az információkat mindkét könyvtárból és a főablakban megjeleníti a különbségeket.
A bal oldali oszlopban a kiválasztott forráskönyvtár, a harmadik oszlopban pedig a célkönyvtár jelenik meg. Amennyiben különbségek vannak a könyvtárak között, az oszlopban a javasolt művelet jelenik meg. A zöld nyíl azt jelenti, hogy a fájl módosult, hozzáadásra vagy törlésre került a forrás- vagy a célkönyvtárban. A nyíl iránya mutatja, hogy a szinkronizáció során melyik irányban történik a fájl módosítása. A kérdőjel az ütközéseket jelzi (mindkét fájl módosításra került és a Unison nem tudja eldönteni, hogy melyiket kellene felülírni).
A Unison által adott javaslat módosításához (például a szinkronizálási irány módosításához) válassza ki a fájlt és nyomja meg a vagy a gombot. A gomb megnyomásával, kizárható a fájlt a szinkronizációból. Az oszlopban található szimbólum ennek megfelelően változik.
A szinkronizáció indításához nyomja meg a gombot.
A Unison legközelebbi indításakor, a megjelenő ablak megmutatja a létező profilokban, az összes meghatározott könyvtárpárt, amely szinkronizálásra került. Válasszon ki egy profilt, vagy hozzon létre egy újat (egy másik könyvtárpárral) és szinkronizálja őket a korábban leírtak szerint.
A Unison parancssorban is működik. Helyi és távoli könyvtárak szinkronizálásához a következőket kell tenni:
Nyisson meg egy parancsértelmezőt és írja be a következő parancsot:
unison -ui textDIRssh://tux@jupiter.example.com//PATH
Cserélje le az adatokat a megfelelő értékekre.
A Unison felteszi a kérdést, hogy mit akar tenni a fájlokkal és könyvtárakkal, például:
local jupiter
<---- new file dir [f]Nyomja meg az F gombot, ha követni akarja a Unison javaslatait. Más utasításhoz, nyomja meg a ? gombot.
Az y megnyomásával lehet jóváhagyni, amennyiben el akarja indítani a szinkronizációt.
Az FTP-kiszolgáló beállítása előtt, győződjön meg arról, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:
A vsftp csomag telepítve van.
A root felhasználónak hozzáférése van az FTP-kiszolgálóhoz.
Elegendő lemezterület áll rendelkezésre a számítógépen.
![]() | Csak otthoni felhasználóknak |
|---|---|
Ez a beállítás kizárólag az otthoni felhasználók számára megfelelő. Ne telepítse ezt olyan helyekre, amelyeket nem védi tűzfal és nincs engedélyezve külső hozzáférés. | |
Az FTP-kiszolgáló beállításához a következő lépéseket kell végrehajtani:
FTP-kiszolgáló előkészítése:
Nyisson egy parancsértelmezőt és lépjen be root felhasználóként, majd készítsen másolatot az /etc/vsftpd.conf fájlról:
cp /etc/vsftpd.conf /etc/vsftpd.conf.bak
Hozzon létre egy elérési pontot az anonymus FTP számára
mkdir ~ftp/incoming chown -R ftp:ftp ~ftp/incoming
Cserélje le a konfigurációs fájlt a kívánt kialakításnak megfelelően (lásd a man oldalakat a vsftpd.conf további beállítási lehetőségeihez):
# listen=YES # Enable anonymous access to FTP server anonymous_enable=YES # local_enable=YES # Enable write access write_enable=YES anon_upload_enable=YES anon_mkdir_write_enable=YES dirmessage_enable=YES # Write log file xferlog_enable=YES connect_from_port_20=YES chown_uploads=YES chown_username=ftp ftpd_banner=Welcome to FTP service. anon_root=/srv/ftp
chroot_local_users=YES
Indítsa újra az FTP-kiszolgálót
rcvsftp start
A kliensen, a böngészőbe írja be az ftp:// URL-t. Cserélje le a HOSTHOST elnevezést a kiszolgáló gépnevére vagy IP-címére. Számos grafikus felület létezik egy FTP-kiszolgáló tartalmának böngészéséhez. Ezek megtalálhatók a YaST csomagkezelőjében, ha a keresőablakba beírja az FTP szót.
Linux operációs rendszert futtató számítógépről Windows operációs rendszert futtató számítógépre, SSH használatával történő másoláshoz válasszon az alábbi alkalmazások közül.
A PuTTY különböző parancssori eszközök gyűjteménye, amely SSH démonnal működik. Töltse le a http://www.chiark.greenend.org.uk/~sgtatham/putty.html weboldalról.
A WinSCP nagyon hasonló a PuTTY-hoz, de rendelkezik grafikus felülettel is. Válasszon az Explorer vagy a Norton Commander stílus között. Letölthető a http://winscp.net weboldalról.
Windows operációs rendszerről Linux operációs rendszerre, PuTTY segítségével történő fájlmásoláshoz a következőket kell tenni (a windowsos gépen):
PSCP
Adja meg az SSH-kiszolgáló nevét.
Adja meg a bejelentkezési nevet és a jelszót az SSH-kiszolgálóhoz.
Ahhoz, hogy Windows operációs rendszerről Linux operációs rendszerre kapcsolódjon WinSCP használatával, a következőket kell tenni (a windowsos gépen)
Indítsa el a WinSCP programot.
Adja meg az SSH-kiszolgáló nevét és a hozzá tartozó felhasználónevet.
Nyomja meg a gombot és hagyja jóvá a figyelmeztető üzenetet.
Húzzon át bármilyen fájlt vagy könyvtárat a WinSCP ablakból vagy ablakba.
![]() | SSH ujjlenyomat (fingerprint) |
|---|---|
A PuTTY és a WinSCP használatakor el kell fogadnia az SSH ujjlenyomatot az első bejelentkezéskor. | |
Az alábbi fejezetben különböző megoldások olvashatók az adatok megosztására. Amennyiben az adatmegosztás kapcsán állandó megoldásra van szüksége akkor az alábbiak közül választhat.
Az NFS-kiszolgáló beállításához a következő lépéseket kell végrehajtani:
Rendszer előkészítése:
Nyisson meg egy parancsértelmezőt root felhasználóként és adjon írási jogot minden felhasználónak.
mkdir /srv/nfs chgrp users /srv/nfs chmod g+w /srv/nfs
Győződjön meg róla, hogy a felhasználó nevét és a felhasználó azonosítót egyaránt ismeri a kliens és a kiszolgáló is. A felhasználók létrehozásával és kezelésével kapcsolatos további információ a következő helyen található 8. fejezet - Felhasználók kezelése YaST segítségével.
NFS-kiszolgáló előkészítése:
Indítsa el a YaST-ot root felhasználóként.
Válassza ki a + modult. Ez a modul nincs telepítve alapértelmezésként. Amennyiben a modul nem található a YaST-ban, akkor telepítse a yast2-nfs-server csomagot.
Engedélyezze az NFS szolgáltatást az gomb megnyomásával.
Nyissa ki a megfelelő portot a tűzfalon a lehetőség bekapcsolásával.
Könyvtárak exportálása:
Nyomja meg a gombot és válassza ki az /srv/nfs könyvtárat.
Állítsa be az exportálás beállításait:
rw,root_squash,async
Ismételje meg ezeket a beállításokat, ha több könyvtárat kíván kiexportálni.
Hagyja jóvá a beállításokat és lépjen ki a YaST-ból. Az NFS-kiszolgáló működésre készen áll.
Az NFS-kiszolgáló kézi indításához root felhasználóként írja be az rcnfsserver start parancsot. A leállításhoz pedig az rcnfsserver stop parancsot használja. Alapértelmezés szerint a YaST gondoskodik arról, hogy a szolgáltatás a rendszer indításakor elinduljon.
A kliens beállításához a következőket kell tenni:
NFS-kliens előkészítése:
Indítsa el a YaST-ot root felhasználóként.
Válassza ki a + modult.
Amennyiben tűzfalat használ, engedélyezze a beállítást.
Importálja a távoli fájlrendszert:
Nyomja meg a gombot.
Adja meg az NFS-kiszolgáló nevét vagy IP-címét, vagy az automatikus kereséshez nyomja meg a gombot.
Adja meg a távoli fájlrendszer nevét, vagy automatikusan válassza ki a gomb megnyomásával.
Adja meg a megfelelő csatolási pontot, például: /mnt.
Ismételje meg ezeket a beállításokat, ha több könyvtárat kíván importálni.
Hagyja jóvá a beállításokat és lépjen ki a YaST-ból. Az NFS-kliens működésre készen áll.
Ha az NFS-klienst kézzel kívánja elindítani, adja ki az rcnfs start parancsot.
![]() | Egységes felhasználónevek |
|---|---|
Amennyiben az otthoni hálózatán csak kevés felhasználó található, akkor hozzon létre ugyanilyen felhasználókat a többi gépen is. Ha azonban nagyobb felhasználói bázissal rendelkezik az otthoni hálózatban, akkor érdemes megfontolni a NIS vagy az LDAP használatát a felhasználói adatok tárolásához. Ezzel kapcsolatban további információ a következő helyeken található: Chapter Using NIS (↑Security Guide) és Chapter LDAP—A Directory Service (↑Security Guide). | |
Ebben a fejezetben a Samba kiszolgálón található fájlok eléréseinek különböző módjai kerülnek bemutatásra. Mind a KDE, mind a GNOME számos eszközzel rendelkezik a Samba megosztásokon található fájlok eléréséhez. Ugyanakkor parancssoron keresztül is el lehet érni a Samba kiszolgálókat.
Mind a KDE, mind a GNOME grafikus környezet fájlkezelőjén keresztül elérhetők a Samba megosztások. A megosztás eléréséhez a következőket kell tenni:
Nyomja meg az Alt+F2 billentyűkombinációt, és írja be smb://jupiter.example.com/ parancsot.
share
Az URL szintaxisa a következő: smb://, ahol a HOST/SHARENAMEHOST a gépnevet jelenti (jupiter.example.com) vagy az IP-címet, a SHARENAME pedig a megosztást. Lásd: Lépés 3.b.
Lépjen be a felhasználónév és a jelszó használatával. A jelszó beállítása itt található: Lépés 4, vagy csak nyomja meg az Enter billentyűt, ha nincs szüksége jelszóra.
Húzzon át bármilyen fájlt vagy könyvtárat az ablakból vagy ablakba.
Amennyiben nem ismeri a workgroup-ot, akkor írja be az smb:/ parancsot az elérhető workgroup-ok listázására. Az Smb4K eszköz (smb4k csomag) segítségével kilistázhatók a hálózaton található összes workgroup és ezek fel is csatolhatók.
Parancssorból az smbclient parancsot lehet használni. A Samba kiszolgálóra való bejelentkezéshez futtassa a következő parancsot:
smbclient //jupiter/share -U tux
Hagyja el az -U kapcsoló használatát, amennyiben a tux felhasználóként van bejelentkezve. A sikeres bejelentkezést követően használhatja az olyan megszokott parancsokat, mint az ls (tartalom listázása), mkdir (könyvtár létrehozása), get (fájl letöltése), és put (fájl feltöltése). A help beírását követően megjelennek a parancsok. Ezzel kapcsolatos további információ az smbclient man oldalán található.
Windows és Linux operációs rendszerek közötti fájlátvitel esetén a Samba az első számú választás. A Samba leggyakoribb felhasználási esetei a következők:
Ebben az esetben nem kell egy Linux kiszolgálót beállítani. Használja az smb:/ sémát. További információ a 34.7.2.1. - Megosztások elérése KDE és GNOME felületen keresztül. Győződjön meg arról, hogy a workgroup neve megegyezik mindkét rendszeren és hogy a könyvtárak megosztása megtörtént.
Állítson be egy Linux kiszolgálót a Linux operációs rendszert futtató számítógépen. Lásd: 34.4. eljárás - Samba kiszolgáló beállítása.
![]() | Alapértelmezett Windows Registry bejegyzések használata |
|---|---|
Néhány Windows verzióknál (95, 98) szükséges a registry módosítása a különböző jelszó-hitelesítési módok használata miatt. Ez a lépés leegyszerűsíthető a | |
Eljárás 34.4. Samba kiszolgáló beállítása¶
A Samba kiszolgáló beállításához a következőket kell tenni:
Samba kiszolgáló előkészítése:
Indítsa el a YaST-ot root felhasználóként.
Telepítse a samba csomagot.
Hozzon létre egy könyvtárat (például /srv/share).
Hozza létre a kiszolgáló beállítását:
Válassza ki a + modult.
Válasszon ki egy workgroup-ot, vagy adjon meg egy újat (például Pingvin).
Válassza ki az lehetőséget.
Ha azt akarja, hogy a Samba szolgáltatás minden alkalommal elinduljon amikor a számítógépet bekapcsolja, akkor válassza ki a lehetőséget. Ellenkező esetben, hagyja a beállítást.
Amennyiben tűzfalat használ, engedélyezze a beállítást.
Hozzon létre egy saját Windows-megosztást:
Válassza ki a lapot és nyomja meg a gombot.
Válasszon ki egy elérési utat (például /src/share).
Fejezze be a műveletet az gomb megnyomásával.
Állítsa be a lehetőséget.
Adjon jelszót minden felhasználó számára, akik használhatják ezt a szolgáltatást:
smbpasswd -a tux
Az egyszerűbb beállítás érdekében, nyomja meg az Enter billentyűt, amelynek következtében a jelszó üres marad. Nézze át, hogy a felhasználók a Windows és a Linux operációs rendszeren nem különböznek-e. Az egységes felhasználói adatbázis beállítása a Windows és a Linux rendszereken kívül esik a könyv hatáskörén.
Samba kiszolgáló elindítása:
rcnmb start rcsmb start
Ellenőrizze a megfelelő beállítást a következő parancs használatával:
smbclient -L localhost
Az Enter billentyű megnyomását követően, az alábbiakhoz hasonlónak kell megjelennie:
Anonymous login successful
Domain=[PENGUIN] OS=[Unix] Server=[Samba 3.0.22-11-SUSE-CODE10]
Sharename Type Comment
--------- ---- -------
share Disk Shared directory
netlogon Disk Network Logon Service
IPC$ IPC IPC Service (Samba 3.0.22-11-SUSE-CODE10)
ADMIN$ IPC IPC Service (Samba 3.0.22-11-SUSE-CODE10)
Anonymous login successful
Domain=[PENGUIN] OS=[Unix] Server=[Samba 3.0.22-11-SUSE-CODE10]
Server Comment
--------- -------
SUSE-DESKTOP Samba 3.0.22-11-SUSE-CODE10
Workgroup Master
--------- -------
TUX-NET jupiter