As opposed to Windows, Linux does not use backslashes to separate the components of a pathname, it uses slashes instead. For example, the private data of users in Windows may be stored under C:\My Documents\Letters, whereas in Linux it would be stored under /home/username/Letters.

Linux does not use drive letters as Windows does. From the mere appearance of a pathname in Linux you can not tell whether you are addressing a partition, a drive/device, a network device or an “ordinary” directory.

Another crucial difference between Windows/DOS and Linux is the concept of mounting and unmounting partitions, drives or directories. Windows detects partitions and drives during the boot process and assigns a drive letter to them. In Linux, however, partitions or devices are usually not visible in the directory tree unless they are mounted, that means integrated into the file system at a specific location in the directory tree. As a normal user you cannot access data on a partition or a device unless it is mounted. But don't worry— most of the time you do not have to mount partitions or devices manually. During the installation of your system, you can define partitions to be mounted automatically when the system is started. Removable devices are usually also detected and mounted automatically by your system. The desktop environments such as KDE or GNOME will inform you about the appearance of a new device.

Figure 6.2. Autodetection of a USB Stick in KDE¶

Although this concept of mounting and unmounting may appear complicated or cumbersome at first sight this also offers great flexibility. For example you can easily mount a directory from a another machine over the network and act on that directory as though it were located on your local machine.

Linux distinguishes between uppercase and lowercase letters in the file system. For example, whether you name a file test.txt, TeST.txt or Test.txt makes a difference in Linux. This also holds true for directories: You cannot access a directory named Letters by the name letters.

As opposed to Windows, files in Linux may have a file extension, such as .txt, but do not need to have one. When you start working with the shell this sometimes makes it difficult for beginners to differentiate between files and folders, depending on the command you use to list the contents of a directory. Learn more about some basic shell commands in Chapter 7, Shell Basics. If you use the graphical file managers in GNOME or KDE (see Section “Managing Folders and Files with Nautilus” (Chapter 2, Working with Your Desktop, ↑GNOME User Guide) and Section “Using Dolphin File Manager” (Chapter 2, Working with Your Desktop, ↑KDE User Guide)) files and folders are symbolized by various different icons depending on the view you choose.

Figure 6.3. File and Folders in KDE File Manager¶

Similar to Windows, Linux also distinguishes between “normal” files and hidden files which are often configuration files that you usually do not want to access or see as a normal user. In Linux, hidden files are indicated by a dot in front (for example, .hiddenfile). In order to access hidden files you can switch view in the file managers as described in Section “Using Dolphin File Manager” (Chapter 2, Working with Your Desktop, ↑KDE User Guide) or use a certain command in the shell as described in Section 7.2.2, “Using Commands with Options”.

Because Linux is a multiuser system, every file in a Linux file system belongs to a user and a group. Only the owner of a file or directory (or, of course, root) can grant other users access permission to it. Linux basically distinguishes between three different types of access permissions: write permission, read permission and execute permission. You can only access a file or a folder if you have at least read permission to it. There are several ways to change the access permissions of files and folders: either traditionally via the shell or with the help of your desktop's file manager. If you have root privileges, you can also change the owner and the group of a file or folder. Read how to do so in a shell in Section 7.5, “Modifying File Permissions”.

For more detailed information about file system permissions refer to Section 6.3, “File Access Permissions”. Apart from the traditional permission concept for file system objects there are also extensions available which handle permissions more flexibly. Read more in Chapter Access Control Lists in Linux (↑Security Guide).

Tartalmazza azokat a parancsokat, amelyeket a root és a többi felhasználónak is használnia kell. Ilyen parancsok a következők: ls, mkdir, cp, mv, rm és rmdir. A /bin tartalmazza a Bash-t is, amely az openSUSE alapértelmezett parancsértelmezője.

Tartalmazza a rendszerindításhoz szükséges adatokat, mint a rendszertöltőt, a kernelt és olyan adatokat, amelyekre akkor van szükség, mielőtt a kernel felhasználó módú programokat kezdene futtatni.

Olyan eszközfájlokat tartalmaz, amelyek a hardverkomponenseket reprezentálják.

Tartalmazza a helyi konfigurációs fájlokat, amelyek olyan programok beállításait tartalmazzák, mint amilyen az X Window System. Az /etc/init.d alkönyvtár tartalmazza azokat a parancsfájlokat, amelyek a rendszerindítás során kerülnek végrehajtásra.

tartalmazza azon felhasználók magánjellegű adatait, akik fiókkal rendelkeznek a rendszerben. Az itt található fájlokat csak azok tulajdonosa vagy a rendszergazda módosíthatja. Alapértelmezés szerint, az e-mail könyvtár és az asztali környezet személyes beállításait tartalmazza rejtett fájlokban és könyvtárakban. Saját beállításaikat a A KDE-felhasználók a .kde4, a GNOME-felhasználók pedig a .gconf könyvtárban találhatják. A rejtett könyvtárakkal kapcsolatos további információ a Section 6.2.1, “Key Features” fejezetben található.

	Saját könyvtár (home) egy hálózati környezetben
Hálózati környezetben a saját könyvtár esetleg nem a /home könyvtárban található.

Tartalmazza az alapvető osztott programkönyvtárakat, amelyek a rendszer betöltéséhez és a parancsok futtatásához szükségesek a root fájlrendszeren. A Windows rendszereken ezek az osztott programkönyvtárak a DLL-fájlok.

Csatolási pontokat tartalmaz az olyan cserélhető adathordozókhoz, mint amilyenek a CD-ROM-ok, pendrive-ok, digitális kamerák (ha USB-t használnak). A /media könyvtár alatt általánosságban bármelyik meghajtó megjelenhet a merevlemez kivételével. A cserélhető adathordozó behelyezése vagy csatlakoztatása után, ha fel van csatolva, akkor itt érhető el egy beszédes nevű alkönyvtárban.

Ez a könyvtár tartalmazza az ideiglenesen felcsatolt fájlrendszerek csatolási pontjait. A root felhasználó általában ide csatolja fel a fájlrendszereket.

Más gyártók szoftvereinek telepítésére fenntartott hely. További programok és nagyobb kiegészítő programcsomagok találhatók itt.

Saját könyvtár a root felhasználó számára. A root felhasználó személyes adatai találhatók itt.

Amint azt az s is jelzi, itt a root felhasználó (superuser) segédprogramjai találhatók. Az /sbin tartalmazza a rendszerindításhoz, visszatöltéshez és szükség esetén a /bin helyreállításhoz szükséges bináris állományokat.

A rendszer által biztosított szolgáltatásokhoz – mint amilyen az FTP vagy a HTTP –, tartozó adatokat tartalmazza.

Ezt a könyvtárat olyan programok használják, amelyeknek szüksége van átmeneti fájltárolásra.

	A /tmp könyvtár kiürítése rendszerindításkor
A /tmp könyvtárban található fájlok nem biztos, hogy megmaradnak a rendszer újraindítását követően. Ez például függ a /etc/sysconfig/cron beállításaitól.

A /usr könyvtárnak semmi köze a felhasználókhoz, mert a UNIX system resources rövidítése. A /usr könyvtárban található adatok statikus, csak olvasható adatok, amelyek megoszthatók olyan rendszerek között, amelyek követik a Filesystem Hierarchy Standard (FHS) szabványt. Ez a könyvtár tartalmazza az összes alkalmazást és egy másodlagos hierarchiát hoz létre a fájlrendszerben. Itt található a KDE4 és a GNOME. A /usr könyvtár számos alkönyvtárat tartalmaz: /usr/bin, /usr/sbin, /usr/local és /usr/share/doc.

Általánosan elérhető programokat tartalmaz.

Azokat a démonokat és programokat tartalmazza, amelyek nem feltétlenül szükségesek a rendszer indulásához.

A rendszergazda ebbe a könyvtárba telepíthet helyi, disztribúciófüggetlen kiterjesztéseket.

Különböző, a rendszerrel kapcsolatos dokumentációkat és kiadási megjegyzéseket tartalmaz. A manual alkönyvtárban található ennek a könyvnek az online változata. Ha egynél több nyelv van telepítve, akkor esetleg a dokumentáció itt különböző nyelveken is elérhető itt.

A packages könyvtárban találhatók azok a dokumentumok, amelyek a rendszeren telepített szoftvercsomagok részei. Minden csomaghoz egy alkönyvtár jön létre /usr/share/doc/packages/csomagnév, amely gyakran tartalmazza a README fájlokat és néha példaprogramokat, konfigurációs fájlokat és további parancsfájlokat.

Ha a howto csomag telepítve van a rendszeren, akkor az /usr/share/doc alatt található egy howto alkönyvtár is, ahol további dokumentumok találhatók a Linux-szoftverek telepítésének és üzemeltetésének számos feladatáról.

Mivel a /usr csak olvasható, statikus adatokat tartalmaz, így a /var tartalmazza a működés során kiírt adatokat, mint például a napló fájlok vagy feldolgozásra váró adatok. A /var/log/ könyvtár alatt található legfontosabb naplófájlokról a következő helyen található áttekintés: Table 9.1, “Log Files”.

A /windows alkönyvtár csak akkor jelenik meg, ha a Linux mellett Microsoft Windows is telepítve van rendszerén. A számítógépen található Windows partíció adatait tartalmazza. A Windows által használt fájlrendszertől függően akár szerkeszteni is lehet az itt található adatokat. Ha a Windows FAT32 fájlrendszert használ, akkor a rajta található fájlok megnyithatók és szerkeszthetők. Az NTFS fájlrendszer az openSUSE rendszeren szintén írható. Azonban az NTFS-3g fájlrendszer illesztőprogramja korlátozott funkcionalitással bír. Erről további információ a 34.4. - Fájlok elérése különböző operációs rendszereken, ugyanazon a gépen (34. fejezet - Fájlok másolása és megosztása, ↑Kézikönyv) fejezetben található.