A bash az alapértelmezett parancsértelmező. Bejelentkezési parancsértelmezőként használva különféle inicializáló fájlokat olvas be. A bash az itt látható sorrendben dolgozza fel őket.

A felhasználók saját bejegyzéseket készíthetnek a ~/.profile és ~/.bashrc fájlokban. E fájlok helyes feldolgozásának biztosításához át kell másolni az /etc/skel/.profile vagy /etc/skel/.bashrc alapbeállításokat a felhasználó saját könyvtárába. Célszerű a beállításokat egy frissítés után átmásolni az /etc/skel könyvtárból. Hajtsa végre az alábbi parancsokat a személyes beállítások elvesztésének megakadályozására:

mv ~/.bashrc ~/.bashrc.old
cp /etc/skel/.bashrc ~/.bashrc
mv ~/.profile ~/.profile.old
cp /etc/skel/.profile ~/.profile

A személyes beállításokat ezután vissza kell másolni a *.old fájlokból.

A parancsok időzített, rendszeres futtatásához a háttérben a cron nevű eszköz használható. A cron speciálisan formázott időzítő táblázatokat használ. Egy részüket a rendszer tartalmazza, de a felhasználók maguk is készíthetnek táblázatokat, ha szükséges.

A cron-táblázatok a /var/spool/cron/tabs könyvtárban találhatók. Az /etc/crontab egy rendszerszintű cron- (időzítési) táblázat. A parancsot futtató felhasználó nevét közvetlenül az időzítés megadása után kell beírni. A 18.1. példa - Példa az /etc/crontab egy bejegyzésére esetében ez a root. Az /etc/cron.d könyvtárban található csomagspecifikus táblázatok ugyanezt a formátumot használják. További információk a cron kézikönyvoldalán (man cron) olvashatók.

1-59/5 * * * *   root   test -x /usr/sbin/atrun && /usr/sbin/atrun

Az /etc/crontab nem dolgozható fel a crontab -e paranccsal. Közvetlenül egy szerkesztőbe kell betölteni, majd módosítani és elmenteni.

Néhány csomag parancsfájlokat telepít az /etc/cron.hourly, /etc/cron.daily, /etc/cron.weekly és /etc/cron.monthly könyvtárakba, amelyek végrehajtását az /usr/lib/cron/run-crons szabályozza. Az /usr/lib/cron/run-crons tizenöt percenként fut le a fő táblázat (/etc/crontab) alapján. Ez garantálja, hogy az esetleg elhanyagolt folyamatok is megfelelő időben le legyenek futtatva.

A hourly (óránkénti), daily (napi) és egyéb rendszeres karbantartási feladatok egyéni időben történő futtatásához távolítsa el az időbélyegfájlokat az /etc/crontab fájlban megadott bejegyzéssel (lásd: 18.2. példa - /etc/crontab: Az időbélyegfájlok eltávolítása. Ez a hourly, vagyis az óránkénti bejegyzéseket távolítja el minden egész óra előtt, a daily bejegyzéseket pedig naponta egyszer, hajnal 2:14-kor stb).

59 *  * * *     root  rm -f /var/spool/cron/lastrun/cron.hourly
14 2  * * *     root  rm -f /var/spool/cron/lastrun/cron.daily
29 2  * * 6     root  rm -f /var/spool/cron/lastrun/cron.weekly
44 2  1 * *     root  rm -f /var/spool/cron/lastrun/cron.monthly

Vagy beállítható az /etc/sysconfig/cron fájlban a DAILY_TIME értéke a cron.daily indításának idejére. A MAX_NOT_RUN beállítás garantálja, hogy a napi feladatok meg legyenek jelölve futásra, még akkor is, ha a felhasználó hosszabb ideig nem kapcsolta be a számítógépét a meghatározott DAILY_TIME időpontban. A MAX_NOT_RUN változó maximális értéke 14 nap.

A napi rendszerkarbantartási feladatok az átláthatóság kedvéért több parancsfájlba lettek szétosztva. Ezeket az aaa_base csomag tartalmazza. Az /etc/cron.daily fájlban található például a suse.de-backup-rpmdb, suse.de-clean-tmp és a suse.de-cron-local.

A kernel és egy sor rendszerszolgáltatás (démon) rendszeresen rögzíti a rendszer állapotát és bizonyos eseményeket a naplófájlokba. Ily módon a rendszergazda bármikor ellenőrizni tudja a rendszer állapotát, könnyebben felismerheti a hibákat vagy hibás működést és precízen azonosítani tudja a problémákat. Ezek a naplófájlok jellemzően a /var/log könyvtárban tárolódnak és napról napra több helyet foglalnak el. A logrotate csomag segít e fájlok méretének kézben tartásában.

A logrotate beállítása az /etc/logrotate.conf fájlban történik. Az include utasítás adja meg elsősorban a további beolvasandó fájlokat. A naplófájlokat előállító programok saját konfigurációs fájlokat telepítenek az /etc/logrotate.d könyvtárba. Például ilyen programok részei az apache2 (/etc/logrotate.d/apache2) és a syslogd (/etc/logrotate.d/syslog) csomagoknak.

# see "man logrotate" for details
# rotate log files weekly
weekly

# keep 4 weeks worth of backlogs
rotate 4

# create new (empty) log files after rotating old ones
create

# uncomment this if you want your log files compressed
#compress

# RPM packages drop log rotation information into this directory
include /etc/logrotate.d

# no packages own lastlog or wtmp - we'll rotate them here
#/var/log/wtmp {
#    monthly
#    create 0664 root utmp
#    rotate 1
#}

# system-specific logs may be also be configured here.

A működését a cron szabályozza és naponta az /etc/cron.daily/logrotate hívja meg.

A create utasítás beolvassa a rendszergazda összes beállítását az /etc/permissions* fájlokból. Ügyeljen rá, hogy a saját módosításokból ne származzon ütközés.

A locate parancs, amellyel a fájlok gyorsan megkereshetők, nincsen benne a szokásosan telepített szoftverek listájában. Ha hiányozna, telepítse a findutils-locate csomagot. Az updatedb folyamat automatikusan elindul minden éjszaka vagy mintegy 15 perccel a rendszer elindítása után.

Az ulimit (user limits, azaz felhasználói korlátozások) paranccsal lehet beállítani és megjeleníteni a rendszererőforrásokra vonatkozó korlátozásokat. Az ulimit parancs különösen hasznos az alkalmazások rendelkezésére álló memóriájának korlátozásában. Ennek segítségével megelőzhető, hogy egy alkalmazás túl sokszor forduljon a rendszer erőforrásokhoz és lelassítsa vagy lefagyassza az operációs rendszert.

Az ulimit különféle paraméterekkel használható. A memóriahasználat korlátozására használja az 18.1. táblázat - ulimit: Felhasználói erőforrások korlátozása táblázatban bemutatott paramétereket.

A rendszerszintű beállítások az /etc/profile fájlban adhatók meg. Itt lehet engedélyezni a core fájlok létrehozását, amelyekre a programozóknak van szükségük a hibakereséshez. A normál felhasználók nem növelhetik meg a rendszergazda által az /etc/profile fájlban megadott értékeket, de készíthetnek bejegyzéseket a saját ~/.bashrc fájljukban.

# Limits maximum resident set size (physical memory):
ulimit -m 98304
 
# Limits of virtual memory:
ulimit -v 98304

A memóriafoglalást kilobyte-ban kell megadni. Részletesebb információ a man bash kézikönyvoldalon található.

Nem minden parancsértelmező támogatja az ulimit direktíváit. A PAM (például a pam_limits) átfogó finomhangolási lehetőségeket biztosít, ha meg kell birkózni ezekkel a korlátozásokkal.

A free parancs egy kicsit félrevezető lehet, ha azt kell kideríteni, hogy mennyi RAM-ot is használ éppen a rendszer. A kérdéses információ egyébként a /proc/meminfo fájlban található. Manapság, egy olyan modern operációs rendszert használva, mint a Linux, igazából nem kell a rendelkezésre álló memória mennyiségével foglalkozni. A rendelkezésre álló memória fogalma még az egyesített memóriakezelés előtti időkből származik. Valójában a Linux esetén is igaz a szabad memória rossz memória szabály. A Linux mindig is arra törekedett, hogy kiegyensúlyozza a különböző átmeneti és gyorsítótárakat anélkül, hogy valójában hagyna memóriát parlagon heverni.

A kernel tulajdonképpen semmilyen közvetlen információval nem rendelkezik az egyes alkalmazásokról vagy felhasználói adatokról. Az alkalmazásokat és a felhasználói adatokat egy lapozási gyorsítótáron (page cache) keresztül kezeli. Ha kezd fogyni a memória, akkor annak egyes részei a cserepartícióra vagy fájlokba íródnak, ahonnan az mmap parancs segítségével olvashatók be (lásd man mmap).

A kernel más gyorsítótárakat is tartalmaz. llyen például a slab cache, amelyben a hálózati hozzáféréshez szükséges tárolók találhatók. Mindez talán megmagyarázza a /proc/meminfo fájl számlálói közötti eltéréseket. A legtöbb, bár nem az összes, elérhető a /proc/slabinfo-n keresztül.

Egyes GNU-alkalmazások (például a tar) esetében a kézikönyvoldalakat már nem tartja karban senki. E parancsok esetében a --help paraméterrel lehet gyors áttekintést kapni, illetve az info oldalak tartalmaznak részletesebb magyarázatot. Az info a GNU hiperszöveg-kezelő rendszere. A rendszerről bemutatkozó szöveget az info info parancs beírásával kaphat. Az info oldalak az Emacs segítségével is megtekinthetők az emacs -f info parancs beírásával, vagy a konzolban közvetlenül beírt info paranccsal. Az info oldalak megtekintéséhez használható még a tkinfo, az xinfo, valamint a súgórendszer.

A man man_oldal paranccsal azonnal megnyílik és olvasható az adott oldal. Amennyiben, különböző részekben ugyanolyan nevű man oldalak találhatók, akkor a man parancs lehetővé teszi az ezek közötti választást.

Ha a korábbi viselkedést szeretné visszaállítani, akkor állítsa be MAN_POSIXLY_CORRECT=1 paramétert a parancsértelmező előkészítő fájljában, például a ~/.bashrc fájlban.

A GNU Emacs egy összetett munkakörnyezet. Az alábbi részben áttekintjük, hogyan kerülnek feldolgozásra a konfigurációs fájlok a GNU Emacs indításakor. További információ a http://www.gnu.org/software/emacs/ oldalon található.

Indításkor az Emacs számos fájlt beolvas, amelyek a felhasználó, a rendszergazda, valamint a testreszabó vagy előzetesen beállító disztribútor beállításait tartalmazzák. A ~/.emacs fájl az egyes felhasználók saját könyvtáraiban kerül telepítésre, az /etc/skel sablon alapján. A .emacs az /etc/skel/.gnu-emacs fájlt olvassa be. A program testreszabásához másolja át a .gnu-emacs fájlt a saját könyvtárába (a cp /etc/skel/.gnu-emacs ~/.gnu-emacs paranccsal) és ott végezze el a kívánt beállításokat.

A .gnu-emacs a ~/.gnu-emacs-custom fájlt mint custom-file adja meg. Ha a felhasználók módosítják a beállításokat az Emacs customize utasításaival, akkor ezek a ~/.gnu-emacs-custom fájlba mentődnek el.

openSUSE alatt az emacs csomag telepíti a site-start.el fájlt az /usr/share/emacs/site-lisp könyvtárban. A site-start.el fájl az ~/.emacs fájl előtt töltődik be. A site-start.el több más dolog mellett arról gondoskodik, hogy az Emacs kiegészítő csomagjaival, például a psgml csomaggal együtt kapott speciális konfigurációs fájlok automatikusan betöltődjenek. Az ilyen típusú konfigurációs fájlok szintén az /usr/share/emacs/site-lisp könyvtárban találhatók és a nevük mindig úgy kezdődik, hogy suse-start-. A helyi rendszergazda a default.el fájlban adhat meg az egész rendszerre érvényes beállításokat.

Ezekről a fájlokról további információ az Emacs info fájljában, az Init File részben található: info:/emacs/InitFile. Itt arról is olvashat, hogyan lehet letiltani ezeknek a fájloknak a betöltését (ha szükséges).

Az Emacs komponensei több csomagba vannak osztva:

A nyelv és az ország kódját mindig egyszerre kell állítani. A nyelv megadása az ISO 639-es szabványt követi (http://www.evertype.com/standards/iso639/iso639-en.html és http://www.loc.gov/standards/iso639-2/). Az országkódokat az ISO 3166 sorolja fel (http://www.din.de/gremien/nas/nabd/iso3166ma/codlstp1/en_listp1.html).

Csak olyan értékeket célszerű megadni, amelyhez használható leírófájlok találhatók az /usr/lib/locale könyvtárban. További leírófájlok létrehozhatók az /usr/share/i18n könyvtár fájljaiból a localedef paranccsal. A leírófájlok a glibc-i18ndata csomag részei. Az en_US.UTF-8 (angol nyelvű, Egyesült Államok) UTF-8 kódolású leírófájlja például a következő paranccsal hozható létre:

localedef -i en_US -f UTF-8 en_US.UTF-8

A SuSEconfig beolvassa az /etc/sysconfig/language könyvtárban található fájlokat és az /etc/SuSEconfig/profile, valamint az /etc/SuSEconfig/csh.cshrc helyekre írja ki a szükséges módosításokat. Az /etc/SuSEconfig/profile az /etc/profile-t olvassa vagy használja forrásul. Az /etc/SuSEconfig/csh.cshrc-t az /etc/csh.cshrc használja forrásul. Ennek hatására a beállítások az egész rendszerre kiterjedően elérhetővé válnak.

A felhasználók felülbírálhatják a rendszer alapértelmezett értékeit, ha módosítják saját ~/.bashrc fájljaikat. Ha például a rendszerszintű en_US beállítás helyett a programok üzeneteit magyarul akarják látni, akkor az LC_MESSAGES=hu_HU beállítást kell megadni.

Ha nincs megelégedve a rendszer területi beállításaival, akkor módosítsa az ~/.i18n fájl beállításait a Bash parancsnyelvi szintaxisának megfelelően. A ~/.i18n bejegyzései felülírják a rendszer /etc/sysconfig/language helyen lévő alapértelmezett beállításait. Használja ugyanazokat a változóneveket, csak az RC_ név prefixumot hagyja el (például az RC_LANG helyett használja a LANG változót:

LANG=cs_CZ.UTF-8
LC_COLLATE=C

Az alapszabály az, hogy az Üzenetek kategóriába eső fájlok csak a megfelelő nyelvi könyvtárban (például en) tárolódnak, hogy legyen mire visszalépni. Ha a LANG változót az en_US értékre állítja, viszont nem létezik az /usr/share/locale/en_US/LC_MESSAGES könyvtárban a nyelvi fájl, akkor a rendszer az /usr/share/locale/en/LC_MESSAGES alatti fájlhoz tér vissza.

Visszalépési lánc is megadható, például bretonról franciára, vagy galíciairól spanyolra, és onnan portugálra:

LANGUAGE="br_FR:fr_FR"

LANGUAGE="gl_ES:es_ES:pt_PT"

Így állíthatók be a norvég variánsok (a Nynorsk és a Bokmål, további visszalépéssel a sima no beállításra):

LANG="nn_NO"

LANGUAGE="nn_NO:nb_NO:no"

vagy

LANG="nb_NO"

LANGUAGE="nb_NO:nn_NO:no"

Ügyeljünk arra, hogy a norvég nyelv használata esetén az LC_TIME kezelése is eltér.

Egy lehetséges probléma, ha az ezres elválasztó karaktert nem helyesen ismeri fel a rendszer. Ez akkor fordul elő, ha a LANG értéke csak egy kétbetűs nyelvi kódra van állítva (pl. hu), de a glibc által használt leírás az /usr/share/lib/hu_HU/LC_NUMERIC helyen található. Ilyenkor az LC_NUMERIC változót hu_HU értékre kell állítani, hogy az elválasztási beállítást helyesen lássa a rendszer.